Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Nagy Ervinné: Tájábrázolás Madách műveiben

csényben, útjáról így számol be: „az út regényes, de fárasztó, hogy ha felérek a tetőre kábultan dőlök egy forráshoz, mellynek éltető ki párolgását szívom magamba.

11

". Imre a látványról így ír: „Bejártam (ti. a trencsenyi vár) bedőlt csarnokit, az izolag (iszalag) takarta puszta erkélyeket... az őrtoronynak csonka árnyát, melyről őrizve honjok érdekét sas szemekkel néztek le az ős bajnokok". Ha a két részletet összehasonlítjuk, Pál fogalmazása egyszerűbb, Kerónyi Ferenc szerint „bármely korabeli divatlap novellájába beillene", de kevesebb benne a filozofikus tartalom. Imre levele fennköltebb, romantikusabb hangulatú, de ódonabb, és írója „küszködik a stílussal". Madách Imre idősebb öccse, Károly leveleit Staud Géza így jellemzi „a családban öröklődő írói kifejezésre törekvő hajlam, nála rendkívüli terjedelmes részletező levelekben nyilatkozott meg." írásaiban sok az eleven riportszerű részlet, de terjedelmes mondatszerkesztése miatt nem éri el azt a színvonalat, ami Imre és Pál leveleit jellemzi. A néhány adatból kitűnik, az utazások élményszerű bemutatása a Madáchcsaládban hagyomány, kialakult ós elfogadott szokás, amire ösztönzést közös nevelőiktől és esetleg irodalom iránt fogékony édesanyjuktól nyerhettek. 1841 novemberében jogi vizsgáit leteszi és a „roppant pecsétes levél" birtokában új lakóhelyére Balassagyarmatra megy. Hol lakott Madách Imre Balassagyarmaton ? Az eddigi publikációkban még nem szerepelt az a hivatalos irat, mely erre a kérdésre választ adhat.

1

'- Ebből megtudhatjuk, hogy id. Madách Imre 1835-ben ,,700 pengő Ft-on ezüst pénzen" szobát vásárolt a megyeház épületében, és ez a Madách-család tulajdonát képezte egészen 1852-ig. Ekkor ugyanis Majthényi Anna szűkös anyagi viszonyaira hivatkozva azt eladásra felkínálta. Több forrás is utal arra, hogy a megyei hivatalnokok a közgyűlések idején a vármegyeházban levő szobáikban laktak. Madách tahát 1841. novemberben beköltözött a szülei által vásárolt hivatali szobába, de rövidesen (még decemberben) „a gyűlések végeztével" átment főnökéhez Sréterhez, aki „különös (külön) szobát adott" és bibliotékáját átengedte használatra.

13 Sréter Jánosnak nem volt lakóháza Gyarmaton, de igen szép „hárs és gesztenyefákkal" körülvett kúriája volt SuránjHban.

14 így hivatali ideje alatt az alispáni lakosztályt foglalta el a megyeházán, az épületünk a mai Városi Tanács felé néző emeleti részén. Itt lakott egy ideig vele Madách Imre is. A hivatali szoba hiányos berendezéséről némi képet ad az a levélrészlet, melyben anyjának arról panaszkodik, hogy „ruháját utazótáskájában kell tartania", de új környezetében már az alispán otthonának kényelmében részesül, „egykor ebédelünk, kilenckor vacsorázunk. A cselédség egy huszárból, egy szakácsné, szolgáló és mindenesből áll." Sréter 1842 márciusban bekövetkezett halála után valószínűleg visszaköltözött hivatali szobájába, és kisebb megszakításokkal itt lakott Csesztvére költözéséig. A helyi viszonyokat tárgyaló levélrészletekben, nemtetszés, elégedetlenség, helyenként nem palástolt gúny olvasható ki. Pest polgárosultabb viszonyai után érthető, hogy szürkének, kisvárosiasnak tűnhetett a balassagyarmati élet. Madách ekkor már az irodalommal jegyezte el magát, de főleg anyja és kicsit önmaga megnyugtatására hivatali ambíciókat is dédelget. „Én mint afféle parlagi táblabíró gyűléseken zavarom a világot, ez szenvedélyem: Szeretem ha a vén spektabilisek megbotránkoznak . . . „Ez életem legzajosb legkedvesb oldalainak egyike".

15 De szeretne Lónyaihoz hasonlóan országos fórumon szónokként fellépni, „Kötelességemnek tartva ily állapotban, minőben megyénk van, bármi csekély fontosságú szózatot ajánlani a Szabad elv, s honszeretet mindinkább hanyatló mérlegébe". Elete nem volt egyhangú, hivatali teendői végeztével gyakran utazott Szécsény185