Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Gáspár János: A temesvári önkéntesek

rá. Azt is megígérte, hogy ismét elküldi Pártost a Honvédelmi Minisztériumba, hogy intézkedjenek a hadosztály sorsáról. És Pártos —• megfelelő papírokkal —, ismét elindult. . . Most már Budapestre. Az emberek bíztak benne, hogy sikerrel jár. Hozzá is fogtak a hadosztály igazolványok kiállításához. Igaz, kézzel írták az igazolványt és bélyegzőjük sem volt, de hitelesítette azokat a hadosztályparancsnok és segédtisztje aláírása . . . írták hát rendületlenül. Április 21-én Pártos visszaérkezett pesti útjáról, s azonnal jelentést tett a Szovjet Parancsnokságon, majd Szigethy századossal tárgyalt.. . Izgatottan várták mit végzett, és amikor kijött a hadosztályparancsnoktól, útját állták. „Mi van? Mi újság ?" —kérdezték . . . Könnyedén válaszolta: „Ne nyugtalankodjatok! Hamarabb, mint gondoljátok, indultok!" És valóban, már másnap, április 22-én délután az 1. század és az őrzászlóalj indulásra készen állt... A menet élére besorakozott a katonazenekaruk, kitárultak a táborkapu szárnyi, és az egység zeneszóval elindult az állomásra . . . Másnap délelőtt a másik két ezred ünnepélyes parancskihirdetéshez sorakozott. Bejelentették, hogy a Magyar Honvédelmi Minisztérium jóváhagyásával Szigethy Zoltánt őrnaggyá, Pártos Imrét pedig zászlósból főhadnaggyá léptették elő . .. Azután megebédeltek, és délután — az előző napihoz hasonló ceremóniával — útnak indult a 2., majd másnap a 3. ezred . . . Jóvátételi munkára a Szovjetunióba ... A vérzivataros front helyett a munka frontjára kerültek, de ott sem hoztak szégyent hadosztályuk nevére . . . * * * Végülis miért nem oda kerültek ezek a „temesvári önkéntesek" ahová jelentkeztek, a fasizmus elleni harctérre ? A már idézett Jefim N. Vaulin ny. NKVD-s alezredes, egykori szovjet összekötő tisztjük, 1979-ben, visszaemlékezésében így válaszolt erre a kérdésre : ,,.. . A hadosztály temesvári tartózkodásának utolsó napjáig én foglalkoztam a személyi állomány katonai kiképzésével. . . A háború a végéhez közeledett.. . . A mi szovjet csapataink győzelmesen. . . olyan gyorsan nyomultak előre, hogy a létrehozott 1. önkéntes Magyar Hadosztálynak már nem volt alkalma részt venni semmiféle aktív tevékenységben. Ügy is mondhatni, hogy nem volt lehetőségük részt venni a háborúban.'''' És hogy nyilatkozott a hadosztályról a magyar kortárs, Vas Zoltán ny. miniszter, az 1945. és azt követő évek egyik vezető funkcionáriusa ? . . . Ő ezt írta 1977-ben : „. . . Budapesten 1945. első hónapjaiban tudtunk a temesvári 1. Önkéntes Magyar Hadosztály megalakulásáról. . . Úgy volt, hogy az része lesz a megalakítandó magyar nemzeti hadseregnek. Ez, az akkori zűrzavaros gazdasági és politikai helyzetben nem, alakult meg. Főként azért nem, mert mire az önkéntes hadosztály felfegyverzése és a német fasiszta háborúba küldése realizálódhatott volna, megtörtént Magyarország felszabadítása..." A két nyilatkozat lényegében ugyanazt tartalmazza . . . Valóban . . . Nem rajtuk, a temesvári önkénteseken múlott, hogy már nem vehettek részt a végső küzdelemben . . . 12* 179