Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Gáspár János: A temesvári önkéntesek

„. . .Sokat fáradoztak az öntevékeny művészeti együttes megszervezésén. Létrehoztak egy fúvószenekart is . . . Ünnepnapokon rendezvényeket szerveztek, amelyeken aktivan részt vett az egész személyi állomány és a tábor parancsnoksága is . . ." * * * Március elején már mind nagyobb gondot jelentett a hadosztálynál, hogy az őrzászlóalj felállítása, a zenekar szervezése, a betegek leadása, illetve a Pártosok csoportja által kiszűrtek eltávolítása erősen megtizedelte a századokat... A hadosztályparancsnok kérésére a Táborparancsnokság többízben is Ígéretet tett a személyi állomány feltöltésére, amire aztán végülis február végén és március elején került sor. A fogolytábor-részben önként jelentkezők közül kiválogatva a Parancsnokság először két századost és további tíz tisztet és hadapródot adott át a hadosztálynak, majd később - ugyancsak önként jelentkezés és sorozás után - mintegy 400 főnyi tiszthelyettest, tisztest és legénységet. Az átvett emberekkel ismét mód nyílt a századok 173 főre való feltöltésére, illetve a parancsnoki kar átszervezésére. Az 1. ezred parancsnokságát Regős János százados, a 3. ezredét pedig Dobozy Lajos százados vette át. Több személycsere történt zászlóaljparancsnoki és más beosztásokban is. De a Szovjet Parancsnokság nem csak a létszám feltöltésével és a tisztikar megerősítésével bizonyította, hogy komolyan számol a hadosztály erejével, hanem azzal is, hogy egy újabb katonaiegyenruha- és felszerelésszállítmányt bocsájtott a hadosztályparancsnokság rendelkezésére, a legénység ruházatának és felszerelésének kiegészítése céljából. Márciusi változások A hadosztály új tagjai hamar beilleszkedtek a közösségbe. Nagy igyekezettel iparkodtak behozni a kiképzésben mutatkozó lemaradásukat, és szabad idejükben a Budapest környéki harcokról (legtöbbjük januári fogoly volt), fogságba esésükről, no meg a dróton túli életről meséltek társaiknak. Esténként aztán ők is beültek valamelyik barakkba az ott folyó politikai előadást meghallgatni és megvitatni egymás között. Az előadók többnyire a régiek voltak, de február végén egy új arc tűnt fel. Negyven év körüli, szikár férfi volt. Született agitátor. Tudott beszélni az egyszerű emberek nyelvén, és nem tért ki semmiféle kérdés elől. Csak, ha magáról, életéről kérdezték. Akkor magába zárkózott . . . Pedig, mint azt később az egészségügyiek elmondták, közel 20 évi munkásmozgalmi múlt állt mögötte, amikor a nyilasok Pécsről, a szabók szakszervezetének elnökeként bevonultatták munkaszolgálatra, egy büntetőszázadba . . . Onnan szökött át november végén a szovjet csapatokhoz, ahonnan azután Temesvárra irányították az ott szerveződő Magyar Vörös Hadosztályhoz . . . így került hozzájuk a gyengélkedőre, mert hát igencsak legyengült állapotban volt, és két hónap kellett, mí^ úgy-ahogy rendbejött. (Sajnos már nem él... Az MSZMP. KB. Revíziós Bizottságának tagjaként halt meg szívrohamban, 1965. november 14-én. Czett Józsefnek hívták.) Február végén, március elején egyébként igencsak megváltozott a foglalkozások rendje és a munka jellege is. Fokozott ütemben folyt a katonai gyakorlatozás és a 175