Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Gáspár János: A temesvári önkéntesek

hadosztályuk csak akkor lesz igazán ütőképes, ha minden tagja tudja, hegy miért harcol. . . Tudja, hogy a fasiszta rémuralom elleni harc célja a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtése . . . Ezzel kapcsolatosan felhívták a figyelmét a felvilágosító -, politikai és propagandamunka fontosságára. Ezt követően délutánonként a legénység barakkjaiban mind gyakoribbak lettek a tisztjeik által tartott ismeretterjesztő előadások, esténként pedig - a legénységnél és tiszteknél egyaránt - folyt a politikai felvilágosító munka, nemegyszer az éjszakába nyúló vitákkal. A legénység soraiban jó agitációs munkát végzők közül többet is például Horváth László budapesti szervezett munkást, Király Pál szakaszvezető szoc. dem. párttagot és Német Józsefet, a Népszava újságíróját - meghívták a tisztek közé is előadást tartani. „Ezek az előadások nagy haladást jelentettek a múlthoz képest. . . Maga az a tény, hogy egy munkás tartott előadást a tisztek részére, már arra vall, hogy ez a hadsereg valóban demokratikus szellemben akar újjá születni.'''' - olvasható a „Tábori Híradó" első számának 4. oldalán. Mert két hét sem telt bele, s volt a hadosztálynak már újságja is. A politikai előadások és viták mellett ugyanis nem feledkeztek meg az írott szó, a sajtó mozgósító erejéről sem. Egy kis csoport, Feleki László zászlós, újságíró vezetésével - aa adott körülmények között - nehéz vállalkozásba kezdett. Újságot akartak kiadni. A gondolatot s Szovjet Parancsnokság is támogatta, és biztosította részükre a kiadáshoz szükséges papírt és írószert, sőt később még egy írógépet is. És összeült a „Szerkesztőség" a barakkban . . . Lelkesedésben nem volt hiány. Készültek a cikkek, lázasan dolgoztak a másolók, az önkéntes íródeákok, mert egyelőre csak kézzel írott faliújságot tudtak kiadni. . . Még mindig csak „tábor"-ban voltak, így az újságuk címe „Tábori Híradó" lett. Munkájuk sikerrel járt, elkészült a „mű", lapjuk első száma. Örömmel vitték a Szovjet Parancsnokságra bemutatni. Volt is dolga a tolmácsnak, míg minden cikket lefordított a tábor kíváncsi orosz tisztjeinek. Tetszett nekik a „divizionka", s egyet értettek a cikkek tartalmával is. Nem volt hát akadálya, hogy másnap, 1945. január 12-én megjelenjen a „Tábori Híradó" 1. száma. Emlékezetes volt ez a nap a hadosztály számára. Reggel a „Gyóni Géza" tisztibarakk bejáratánál - léckeretre erősítve - kifüggesztették a Híradó első számát. Bár két példányt a legénység között köröztek, mégis katonák százai tolongtak a barakk bejáratánál, hogy saját szemükkel olvassák „lapjuk" első oldalán a beköszöntő cikket, melynek soraival nem tudtak betelni: „Katonák vagyunk végre és nem foglyok . . . Olyan csodálatos fordulat ez, amelyre legvérmesebb reményeinkben sem számítottunk. A Szovjet nagylelkűsége, vezetői bölcsessége lehetővé tette, hogy a magyar hadsereg új, demokratikus alapon felemelkedjék és csatlakozhassék a szabadságszerető népek harcához a hitleri zsarnokság ellen. . . Magyar katonák! Szabadok leszünk, de ezt a szabadságot meg is kell védenünk . . . Legyünk büszkék arra, hogy alapkövei, megalapítói vagyunk az új szellemű néphadseregnek, amelyet - mint azt az ideiglenes nemzeti kormányunk is hangoztatta kiáltványában -, Rákóczi és Kossuth szellemének kell áthatnia. . . Ez a harc ma már az új Magyarországért folyik, az új szociális, demokratikus Magyarországért, amelynek körvonalait még csak sejtjük, de amelyre következtetni tudunk a földművelésügyi miniszter földosztó terveiből. 168