Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Gáspár János: A temesvári önkéntesek

de a többség hitt. Szigethy - akivel az őrnagy tárgyalt -, megkezdte a tisztek megszervezését. A tartalékosok, és a fiatalabbak mind azonnal melléálltak/Az utász tisztek rögtön indultak beszervezni és összeírni utászaikat és a mesterembereket. Egy kis pótkaja reményében nagy részük örömmel vállalta a testhezálló feladatban való részvételt. Másnap a tiszteket áttelepítették a 15-ös barakkba és kiürítették a 19-es mellett levő két és a szemközt levő három barakkot. Az egészségügyiek mind a hatot fertőtlenítették, majd egy orosz főhadnagy irányításával megkezdődött a munka. Délben a munkacsoportok külön ebédeltek (bőven), majd folytatták a priccsépítést sötétedésig . . Dolgoztak még karácsonykor is. Aztán új feladatot kaptak. A főhadnagy utasítására - őrökkel - munkacsoportok indultak az erdőre faoszlopokért és a katonai raktárba szögesdrót hengerekért. A főhadnagy - még két kiürített és fertőtlenített barakkot is hozzávéve az előző hathoz - kijelölte az oszlopok helyét, és az utászok hozzáláttak a táborrész szögesdróttal való bekerítéséhez . . . Csak azt nem tudták, mi célból és kinek ? ? ? Egy nem várt lehetőség December 31-e volt. Az oly sok bánatot és keserűséget hozó ó év, 1944 utolsó napja. A nap ugyanúgy indult, mint a többi fogolynap. Tudták, hogy szilveszter van, de különösebben nem törődtek vele. Valami feszültség volt a levegőben. Nézték az elkerített, két kezük munkájával épített táborrészt. . . Mert aznap már nem dolgoztak . . . Az orosz őrökön látszott, hogy szilveszterezni készülnek. Nekik viszont semmi okuk nem volt az ünneplésre. A szokásos rend szerint lezajlott az ebéd . . . Utána a többség lepihent, de voltak, akik most is látogatóba indultak. Látták, hogy a kinti táborparancsnokságra gépkocsik érkeznek, de mit sem törődtek vele. Nem a mi dolgunk - gondolták . . . Aztán egy szovjet tiszt jött sietve a tiszti barakkhoz, és Szigethy kapitányt hívta a Táborparancsnokságra. Űgy látszott, várta a hívást, mert egyenruhája - a körülményekhez képest - egészen elfogadható volt. . . Elment. A hadapródok, fiatalabb tisztek kérdően néztek az idősebb, magasabb rangúakra. Mi van ? - kérdezték a tekintetek ... A ki nem mondott kérdésre nehezen jött meg a válasz. Akkor azután - de csak akkor - elmondták, hogy míg ők dolgoztak, többször is meglátogatta őket egy orosz tiszt a parancsnokságról, és sok újságot mondott . . . Elmondta, hogy Debrecenben megalakult az új magyar kormány, hadat üzent Németországnak, és vállalta nyolc hadosztály felállítását a németek elleni harcra. Es, hogy az oroszok az egyik hadosztályt itt, Temesváron akarják felállítani, az itt levő hadifoglyokból ! Nagy meglepetéssel fogadták a tájékoztatót tartó százados szavait. - Es miért kellett ezt eddig elhallgatni előlünk ? - tette fel a kérdést hangosan egy tartalékos zászlós . . . Hebegés volt a válasz . . . Hogy hát először ők maguk között akarták megvitatni, hogy ebben az esetben érvényes-e még a Hadúrra tett eskü ? No meg szabad-e egyáltalán alkuba bocsátkozni az ellenséggel ? . . . tipikus „hivatásos" okoskodás. Nos, a tartalékosoknál hamarabb eldőlt a kérdés . . . Ha ez így van, akkor eskü ide, eskü oda, nem szabad elszalasztani a lehetőséget, amit az oroszok felajánlanak. Most nem vitázni, hanem cselekedni kell ! - szólt az egyhangú határozat. . . Ezzel aztán parázs vita keveredett a két pártra szakadt tisztek között. A nagy vitában észre 11* 163