Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

bányamunkás sztrájk ... a baglyasaljai kerület kommunista elemeinek kezdeményezésére történt, amely mondhatnám kizárólag a nemzeti alapon álló Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Gazdasági Szövetségének szívós és kitartó munkásságán tört meg."

83 Nyilvánvalóan téves megállapítás, hogy kizárólag a Csóka-féle szakadár szervezet játszott szerepet a sztrájk leszerelésében, de hogy részese volt a sztrájktörők szervezésének, az mindenképpen elfogadható. Az egyik detektív jelentés a kommunisták tevékenységére utal, a kommunisták tevékenységének tulajdonítja a négyhetes mozgalmat. „Megállapíttatott azonban az a tény, hogy sem a bányászszövetség, sem a helyi csoport elnöksége utasítást nem adott a sztrájk megindítására, annak bekövetkezéséről nem tudott, amikor a sztrájk váratlanul kitört és pedig először Rau- Szánas- Géza- és Sára-aknákban. Visszamenőleg megállapítottuk, hogy minden eddigi sztrájk ezekben az aknákban kezdődött ott, ahol Pothornik, Salamon és társai laknak és ahol a bányászokra legnagyobb a befolyásuk . . . Kétségkívül megállapíthatjuk, hogy a sztrájk kommunista izgatás következtében tört ki. . ."

84 A jelentés az aknaközi bizottságot is egy kommunista sejtnek minősíti, melynek bizonyítékát az általa kiadott röplapra alapozza. Tulajdonképpen csak abban tér el a ténytől, hogy az aknaközi bizottság életrehívása és irányítása a kommunisták kezdeményező tette volt, az abban részt vevők a bányászság minden rétegének érdekeit képviselték. De számarányát tekintve sem lehetett sejt az aknaközi bizottság, mert létszáma jóval meghaladta a sejtek átlagos létszámát. Az 1929 novemberi négyhetes salgótarjáni bányászsztrájk még évek múlva is téma volt a hatóságoknál, a csendőr-rendőri szerveknél, miután a sztrájk idején a mozgalmat - bizonyítékok hiányában - nem tudták kapcsolatba hozni a kommunistaszervezkedéssel. Az 1931 és 1932-es letartóztatásoknál a nyomozás stádiumában és a vádirat összeállításában keresték azokat a szálakat, melyek az 1929 novemberi bányászsztrájkhoz nyúltak vissza. S ha 1929-ben a vádemelés elmaradt, pótolták az elkövetkezendő években. JEGYZETEK 1. Űj Március, 1930. január—március. VI. évf. 1—3. sz. 62—67. p. A szerző kilétét illetően csak feltételezéssel élhetünk. Tekintettel arra, hogy a sztrájkot követően rövid időn belül jelent meg az írás olyan kommunista tollából, aki nem csak szemtanúja, hanem aktív résztvevője, cselekvője volt a forradalmi harcnak, ebből következően két személy jöhet számításba: POTHORNIK JÓZSEF és HOVÁN JÓZSEF: Mindketten tagjai voltak a KMP salgótarjáni kerületi bizottságának, a hatósági üldözés elől mindkettőjüknek emigrálnia kellett s a Szovjetunióba mentek. A KMP II. kongresszusán (1930. február 27—március 15. Aprilovka) Pothornik Józsefet a KMP KB tagjává, Hován Józsefet a KB póttagjává választották meg. Feltehető, hogy az írás tőlük származik. A szöveget eredetiben, tartalmi és stiláris javítás nélkül teljes terjedelmében, de részletekben közlöm, melyet a nyomdai formában kurzív szedéssel jelölök. 2. BÖRÖCZ ISTVÁN mecsekszabolcsi bányász szakszervezeti elnök. Baloldali magatartása miatt 1923-ban kizárták a szakszervezetből. FINK JÁNOS Vasas-bányatelepi bányász szakszervezeti vezető, 1923 júniusában letartóztatták. 3. CSÓKA VENDEL a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének titkára, majd salgótarjáni kerületi titkár. 1926-ban kivált a Bányamunkás Szövetségből és szakadár, politikamentes szervezetet hozott létre. A nemzeti alapon álló gazdasági szövetség kezdetben csak a salgótarjáni szénmedencére korlátozta tevékenységét, később — bár mind kisebb eredménnyel, de országos hatókörrel működött. 4. Helyesen: 1926. április 27-én, kb. 8000 bányász és családtagjai részvételével. 5. Űj Március, 1930. január—március. Nógrádi Sándor Múzeum Dokumentumtára. Röpiratgyűjtemény 72. 28. 1. leltári szám. 6. KUBITS IMRE: A magyar bányamunkásság küzdelmei (1919—1933). Bp. 1965. kötetében a 169. oldalon és Vigh Károly: Egy harcos évtized Csehszlovákiában (Magyarok Csehszlovákiában, Tanulmányok és visszaemlékezések) Bratislava, 1969. 133. oldalon tévesen Horváth Józsefet és Kupka Jánost nevezi meg, mint olyan személyeket, 118