Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

/ és a Bányamunkás Szövetség jobboldali vezetői Pécsett - az akció megakadályozása céljából - részkövetelésekért kezdeményeztek sztrájkharcot. 1929. október 4-én a pécsi medence bányászai beszüntették a munkát a 25 százalékos őszi segély kifizetéséért. A vállalat eleinte a tárgyalástól is elzárkózott, majd hajlandónak mutatkozott a havi kereset 20 százalékát karácsonyi segély címén megadni. A sztrájkoló munkások most már nem elégedtek meg a segéllyel, hanem 25 százalékos béremelést is kértek. A bányaigazgatóság a 20 százalék segélyre még ráígért 5 százalékot a szónviszonyok javulása esetére. Peyerék látták, hogy a sztrájkolok követelése meghaladja elképzeléseiket, ezért rávették a bányászokat a munka felvételére. A sztrájk október 18-án - csekély eredménnyel - végetért. A pécsi sikertelen sztrájk a tervezett országos mozgalom előtt azzal a következménnyel járt, hogy egy újabb sztrájkba már nem lehet vinni a pécsi bányászokat. A KMP az eredeti elképzelés, elgondolás alapján állt, és nem csatlakozott a jobboldal által szervezett pécsi bányászok mozgalmához.

21 Peyer vezetésével és Bertrand Antal támogatásával 1929 október elején indított pécsi sztrájk megkérdőjelezte az országos mozgalom sikerét. Peyerék „ezzel az egységesnek ígérkező őszi mozgalmat elgáncsolták. A kommunista párt a pécsi sztrájknál elkövette azt a hibát, hogy Tarjánt, ahol nagy befolyása volt a bányász tömegekre és ahol az őszi mozgalom is jól elő volt készítve, nem állította le Pécs mellé. Rosszul ítélték meg a helyzetet azok az elvtársak, akik a pécsi sztrájkban csak Peyer kezét és vezetését látták. Pedig, hogy Peyer és csatlósai Pécsen sztrájkot csinálhattak, ez csak azért volt nekik lehetséges, mert a pécsi bányamunkások is készültek az őszi országos bányászmozgalomra. A pécsi sztrájkot Peyer és csatlósai valóban az őszi országos mozgalom elgáncsolására csinálták. De Pécsen mégis tömegharc folyt és Peyerék vezetni csak öt napig vezették a sztrájkot. Az ötödik napon már fel akarták vétetni a munkát. De a munkások nem hallgattak rájuk. Harcoltak három hétig, egészen addig, amíg az éhség nem kényszerítette őket arra, hogy munkába álljanak. Ha Tarján Péccsel egyidőben sztrájkol, meg lett volna az a lehetőség is, hogy más medencékre is átcsap a sztrájk. Továbbá: Peyerék befolyását ennél a pécsi sztrájknál teljesen alá lehetett volna ásni. Es végül: A közgyűlésnek is más a lefolyása, ha a sztrájk alatt tartják meg." így értékelte a pécsi sztrájkot az Űj Március cikk írója.

22 1929. október 15-én a salgótarjáni rendőrség a gyurtyánosi erdőben rajtaütött egy összejövetelen és négy kommunista bányás2.t letartóztatott. Köztük volt Pothornik József is, akit Princz Ferenc röpiratában megnevezett. Pothornik Józsefen kívül letartóztatták Kakuk Józsefet, Salamon Imrét és Hován Józsefet. Eppich Edének sikerült megszöknie. „Az elfogottaknál Peyerék ellen izgató röpiratokat találtak, s ezzel együtt lettek az őrsre bekísérve." Baglyasalján három akna bányászai a letartóztatásról tudomást szerezve közel kétszázan azonnal sztrájkba léptek, más aknák csatlakozni készültek. A sztrájkolok a csendőrlaktanya előtt követelték a vezetők szabadonbocsájtását. A csendőrség kénytelen volt kiengedni a lefogottakat, mivel a „nyomozás semmi eredményre nem vezetett."

28 1929. október 31-én a Bányamunkás Szövetség központi vezetősége ülést tartott, amelyen Pothornik József és Nagy Pál KV tagok - illegalitásuk miatt - nem voltak jelen. Peyernek sikerült maga mellé állítani néhány ingadozó, vagy semleges álláspontot képviselő vezetőségi tagot, melynek következtében a kommunisták és a velük szimpatizálók kisebbségben maradtak. Ez természetesen kihatott a kongresszusra is.

24 Erre az időre jelent meg Nagy Pál nyílt levele a rendkívüli közgyűléshez és Magyarország bányamunkásságához. A röpirat hangsúlyozza a szervezett és szervezetlen bányamunkás osztályharcos egységének megteremtését, mely nélkül nem lehet küz102