Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

fő motívumaként kiemelt konkubinátusból az általános elterjedtség következik (FÉL E., 1941. 254. p.). Ugyanez következtethető ki GUNDA B. guzsalyasra, vonatkozó leírásából (GUNDA В., 1949. 233. p.). 23. Jobbágynak, (gazda, nagygazda, jógazda) nevezik esetenként még ma is a volt telkes jobbágyok leszármazottait, akik a jobbágyfelszabadítást követően is a falu legmódosabb, társadalmilag legrangosabb rétegét alkották. A sor másik vénég a zsellérek, uradalmi cselédek álltak. A középparaszti rétegbe tartozók elnevezése : közepesek, közepes gazdák. • < • , 24. A föld öröklésének nőágra történő kiterjesztésével ez értelemszerűen a lányokra is vonatkozott. 25. Gyűjtőterületemen a korai házasságkötést tartották kedvezőnek. A módos gazdacsaládok gyakran csak azt várták meg, hogy a leány az előírt minimális 14 évet betöltse. 17 éves korára szinte valamennyi férjhez ment. Ugyanez a törekvés jellemezte a középparaszti réteget is. Itt azonban a több, egymás után következő gyermek kiházasítási költségének gyors előteremtése esetenként nehézséget jelentett, s a lakodalom halasztását okozhatta az is, ha a fiataloknak nem volt hova menniük lakni. Azonban mindkét említett réteg esetében a legények igyekeztek katonaság előtt házasságot kötni. A zselléreknél, a cselédeknél ez a katonaság letöltése utánra halasztódott, a korátlag 24—26 év volt. E réteg leányai is általában 20-on fölül voltak, mire a szegényes, de elengedhetetlenül szükséges hozományuk összejött, illetve megoldódott, hogy hol fognak, mint új házasok lakni. Erről a kérdésről ld. még ZÓLYOMI J., 1980. 266. p., 269—270. p.). 26. Ld. még FARKAS P., 1911. 158. p. 27. Tapasztalatom szerint az első világháborút követően inkább erre a rétegre jellemző a szeretőtartás azon kiérlelt formája, amelyet FÉL Edit kitűnő leírásából ismerünk (FÉL E., 1941.). 28. Ugyanezt a következtetést vonja le vidékünkről a cselédek vonatkozásában ZÓLYOMI J., 1980. 266. p. 29. Hasonló tapasztalatára utal VAJDA M., 1982. 686. p. 30. A szakirodalom alapján általánosan elterjedtnek látszik a leány egyértelmű, illetve súlyosabb elítélése (LUBY M., 1935.141. p.; FÉL E., 1941. 256. p.; GYÖRGYI E., 1962. 20. p.; TÓTH F., 1975.123. p.; SZATHMÁRI I., 1978. 220. p.; VAJDA M., 1978/a. 360. p.; SZENTI T., 1983. 48. p.). Egyes szerzők nem térnek ki a részletekre, mindössze megállapítják, hogy a közösség bűnnek tartja a házasság előtti nemi kapcsolatot (SZALAY E., 1972. 365. p. ; SZATHMÁRI I., 1975. 571. p.). Tapasztalataimmal megegyeznek a palócnak tartott területről származó adatok: NYÁRY A., 1909. 132. p., 1924. 96. p.; sőt a Mátraalján a legényeknek is illett szüzességüket megőrizni a házasságig (MORVAY J., 1956. 129. p.). Balmazújvárosban viszont hallgatólagosan éppen az ellenkezőjét várták el a legényektől (VAJDA M„ 1978/a. 360. p.). Gyimesben mindkét fél részéről természetesnek veszik a házasság előtti nemi kapcsolatot (GUNDA В., 1949. 233. p.). 31. Ellenkező véleményt a legények viselkedésével kapcsolatban ld. SZATHMÁRI I., 1978. 220. p. 32. PAPP L. szerint Kiskunhalason a leány érintetlensége elsőrendű szempont volt a párválasztásnál (PAPP L., 1941 29. p.); Balmazújvároson „nagy súllyal esett latba" (VAJDA M., 1978/a. 360. p., 1978. 8. p.); Szegeden a hagyományos felfogás értékként tisztelte a szüzességet (BÁLINT S., 1980. 15. p.). Mátraderecskén a szüzesség elvesztésének gyanúja is nagy hátrányt jelentett (VERES L., 1978. 124. p.). MOLNÁR M. szerint a „morális körülmények legtöbb esetben meggátolták a házasságot", de részletesen nem fejti ki a szerző, mit ért ezalatt (MOLNÁR M., 1965. 403. p.). FÉL E. viszont rámutat, hogy Martoson, továbbá az általa vizsgált marcelházi nagycsaládban a leány vagyoni helyzete volt elsőrendű meghatározó ilyen esetben (FÉL E., 1941. 256. p., 1944/a. 14—15. p.). JÁVOR K. Cigándon a XIX. század első felétől talál adatokat arra, hogy a paraszti felfogásban a szüzesség és „házas állapot" értékének rovására kezd teret hódítani az érdeknéző, anyagias szemlélet (JÁVOR K., K., 1971. 99. p.). 33. Nyírmeggyesi adatok szerint az ilyen legényt éppen, hogy csábítgatni kezdte a többi leány (LUBY M., 1935.141. P->- t . 33/a Az erkölcsi normák betartásában, a közösségi megítélésben mutatkozó, rétegződés szerinti diíferenciálódásra hívja fel a figyelmet VERES L., 1970. 125. p. 34. Olyan esetekben használják a „muszalyból" kifejezést, amikor a szóban forgó kérőt, illetve menyasszonyt idősebb kora, kedvezőtlen gazdasági, társadalmi állapota (özvegy, esetleg több gyermekkel, szegénység) vagy testi, szellemi fogyatékosságai, valamiféle erkölcsi megbélyegzettsége miatt korábban rendre visszautasították, avagy nem közeledtek hozzá. 35. Napjainkban egyre differenciáltabbá válik vidékünkön is a falusiak erkölcsi értékrendje. Az általam jelen idejűként megfogalmazott jelenségek hozzávetőlegesen az 1960-as évekig tekinthetők általánosnak. 36. Azon felfogásra, amely szerint egyértelműen a leányt hibáztatják, ld. LUBY M., 1935.140—141. p. ; HERKELY K., 1939.107. p.; PAPP L., 1941. 28 p.; RUITZ I., 1965—1966. 598. p.; GÖLDNER M., 1971. 27. p.; TÓTH F., 1975.122. p.; ÖRSI J., 1976. 39. p.; VAJDA M., 1982/a. 71. p. —A legény fokozott elmarasztalására ld. JUNG К., 1978. 74—75. p. ; BÁLINT S., 1980. 16. p. — A palócnak tartott vidékről származó megfigyelések szerint mindkét félre nézve egyformán szégyen volt (NYÁRY A., 1909.132. p.; MALONYAY D., 1922. 78. p.; FÉL E., 1941. 252. p. ; MORVAY J., 1956.129. p.). — A gyimési csángóknál viszont egyik felet sem szólták meg (GUNDA В., 1949. 233. p.). 37. Idevonatkozó párhuzamok: a múlt század közepén az ilyen legényt a Nógrád megyei ösagárdon kitiltották a fonóból, s ha mégis elmerészkedett volna, legénytársai megbírságolták (GARÁDY, 1854. 36. p.). A mátraalji palócoknál „úton-útfélen rákiabálták a tettét" (MORVAY J., 1956. 129. p.). SZENTI T. egyik adatközlője szerint Hód334