Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

„Erósz a folklórban" címfi tudományos konferencia anyaga (rövid tájékoztatást a tanácskozásról Id. NIEDERMÜLLER PÉTERTŐL: Ethn., XCIV. 1983.155—156.

p.). — E kutatási irány kapcsán feltétlenül utalnunk kell ORTUTAY GYULA még 1935-ben közzétett programadó elvi, módszertani tanulmányára, amelyben különböző megközelítésben, összefüggésben szerepelnek a megesett lány problémakörben feltárandó kérdések is (ORTUTAY Gy., 1935.). 7. A paráznaságra vonatkozó történeti adatok feltárásának egyik lehetőségéről ld. JÁVOR K., 1971. 8. A folyó bal partján elhelyezkedő, jelenleg Nógrád megyéhez tartozó falvakról szó van. A gyűjtőterületről, lakóiról rövid tájékoztatást ld. KAPROS M., 1975. 134—135. p. A gyűjtés ideje: 1970-es évek. 9. Hangsúlyozni szeretném, hogy terepmunkám során nem a fiatalok szerelmi életének komplex feltárása volt a célom. A témára annyiban tértem ki, amennyiben ezt a megesett lányokkal kapcsolatos felfogás, az irántuk tanúsított közösségi magatartás értelmezése, jobb megvilágítása szükségessé tette. 10. A szexuális életre vonatkozó adataim szinte kizárólag asszonyoktól származnak. A vidék idősebb lakóira máig jellemző szemléletbeli konzervativizmus miatt férfi adatközlőnél célirányos gyűjtésre nem vállalkoztam. 11. Gyűjtőterületem vonatkozásában korábbi megfigyelések is ezt erősítik: FARKAS P., 1911. 157—158. p.; FÉL E., 1941. 251—252. p. Általában a palócokról ugyanezt ld. NYÁRY A., 1924. 96. p.; a Mátraaljáról MORVAY J., 1956. 128—130. p. 12. Ide sorolom a fiatalok kapcsolatának FÉL E. által felállított fokozataiból a „keretes" utáni szakaszt (FÉL E., 1941. 254. p., 257—258. p.). 13. Az utóbbi lényegében besorolható a vadházasság fogalomkörébe (Magyar Néprajzi Lexikon, 5.1982. 456—457. p. MORVAY J.). 14. Számos, idős asszonnyal történt beszélgetés alapján leszűrhettem, hogy a szexuális élet házasság előtt nem volt beszédtéma. Hogy maga az aktus hogyan zajlik le, azt szerintük a férfiaknak kell tudni, az asszonyok elviselték a közösülést, mint a házasélet velejáróját, az örömszerzés, örömadás kérdése lényegében fel sem merült bennük. Ha kezdetben jelentett is számukra élményt, a korai gyermekáldás, majd a teherbeeséstől való állandó rettegés, hamarosan elnyomta a nemi vágyat. Ilyen körülmények között magától értetődik, hogy a fiatal lányoknak erről nem beszéltek. Az anyák óvták ugyan lányukat a szexuális kapcsolattól, de közvetett módon. Elsősorban a körülményeket igyekeztek úgy alakítani, ellenőrizni, hogy a fiataloknak erre ne legyen alkalmuk. Pl. ha valamelyik legénynek rossz híre volt, tiltották tőle a leányt, mondván : „Vigyázzál, mer' az ollyan kurva-fajta, nehogy bajod essék tülle!". Tekintve, hogy vidékünkön a hatékony fogamzásgátlás egyértelműen a férfiakra hárult, ez irányból sem indokolta semmi a téma házasság előtti felvetését. (Vidékünkre vonatkozó, párhuzamos adatokat e témakörből ld. NYÁRY A., 1909. 132. p.; ZÓLYOMI J., 1980. 256—257. p.; a palócokat illetően NYÁRY A., 1924. 96. p.;MORVAY J., 1956. 176. p./.) A véletlenszerűen elhallott, szexualitással kapcsolatos megjegyzésekből, képletesen fogalmazott figyelmeztetésekből, testvérükkel, pajtásukkal (barátnő) való találgatásokból annyi — kétségtelenül homályos — ismeretük összegyűlt a lányoknak, hogy „tudjanak vigyázni magukra". Ellenkező véleményt id. VERES L., 1978. 123. p. 15. VAJDA M. más összefüggésben idézett, népi mentalitásra vonatkozó adatai ezt látszanak erősíteni (VAJDA M., 1978/a. 362. p.). Gyűjtőterületemen a legények részéről tartották azt elsődleges indítéknak, hogy „ollyan a véri". 16. A mai legidősebb generáció köréből származó adatok szerint nem volt ritka, hogy első vérzése házasságkötés után jelentkezett a menyecskének. Hasonló tapasztalatai voltak a Mátraalján MORVAY Juditnak is (MORVAY J., 1956. 181. p.). — Itt idézném JUHÁSZ P. psychiater professzor nyírségi kutatásain alapuló megállapításait, amelyek minden bizonnyal vidékünk vonatkozásában is érvényesek. ,,A mai asszonyok a pubertáskor és az azt követő élet különböző ösztönzéseit a korai házasságkötés megvalósításában reagálták le ... Mire megnőttek, érett személyiségekké váltak, már benne voltak az új, saját házasság nyűgében... A sexualis élet problémái a zsongító és feszítő vágy lüktetésében még nem konkretizálódhatnak — az anyaság érzése hamarább következik be . .." (JUHÁSZ P., 1964. 40. p.). 17. Ugyanerről ld. KISS L., 1941. 124. p.; GYŐRI K., 1975. 30. p.; TÓTH F., 1975. 123. p.; VAJDA M., 1978. 8. p.; JUNG К., 1978. 75. p. Érdekes, hogy a JÁVOR К. által feltárt történeti anyag szerint a cigándi reformátusok körében a XIX. században enyhébb egyházi megítélés alá esett a „parázna" lány, ha tettét „házasság fejében tselekedte" (JÁVOR K., 1971. 98. p.). 18. Ld. Hasonló megfigyelést Kiskunhalasról PAPP L., 1941. 28—29. p. 19. A házasság ilyetén kikényszerítésére vonatkozólag ld. még GÖLDNER M., 1971. 27. p.; JUNG К., 1978. 75. p. 20. A legény részéről hasonlóan motivált óvatosságra példát ld. MORVAY J., 1956. 129. p.; SZENTI T., 1983. 47. p. 21. Ezen tényezők jelentősége általánosnak látszik, ld. GYÖRGYI E., 1962. 20. p.; RUITZ I., 1965—1966. 598. p.; TÓTH F., 1975. 121—122. p.; GYŐRI К., 1975. 28. p.; ÖRSI J., 1976. 39. p.; SZATHMÁRI L, 1978. 220. p.; NAGY О., 1982. 26. p. 22. Az idevonatkozó szakirodalom szerint általában ritka: ISTVÁNFFY Gy., 1896. 65. p.; NYÁRY A., 1909. 132— 133. p.; BÁLINT S., 1933. 37. p.; GYÖRGYI E., 1962. 20. p.; RUITZ I., 1965—1966. 595. p.; SZATHMÁRI I., 1978.220. p. ; VAJDA M., 1978. 8. p.; SZENTI T., 1983.47. p. — Az adatok értékelhetőségét nehezíti azonban, hogy a leírásokból nem mindig derül ki egyértelműen, hogy teherbe esett, vagy csak szüzességét elvesztett lányról beszélnek a szerzők. — FÉL E. így nem veti fel a kérdést, de az általa ismertetett szokás harmadik fázisának 33a