Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról

24. HRUBEC, I. : 1982. 311—316. A 12/13. század fordulójára keltezett vár csak sáncokból állhatott. 25. Valószínűleg a nemzetség építtette Szécsény-Strázsapart kis sáncvárát is—PATAY P. 1979.26.—

s érdekes módon épp az itt birtokos Folkus.ág 1271. évi megegyezésében esik szó egy esetleg közösen építendő castrumról: ld. a 8. jegyzetben említett oklevelet. Továbbá 1279 előtt épült fel —az Illés-ággal rokon Kálnói Etrel-család váraként — Ozdin is: ÄUO. XII. 267., ill. WERTNER M. 1901. 116. Végül nem kerültek még azonosításra a Rátótok által 1290 előtt lerombolt „castellumok". Az újabb kutatás — NOVÁKI GY.—SÁNDORFI GY.—MIKLÓS ZS. 1979., MIKLÓS ZS. 1982. — hangsúlyozza, hogy a tatárjárás előtt túlnyomórészt csak sánccal-árokkal védett, faszerkezetű épülettel, esetleg kőtoronnyal rendelkező erősségek épültek, melyeket talán nem is tekintettek váraknak, majd ezeket a 13. század második felében felváltották a szilárdabb, kőből épült várfallal rendelkező, erősebb, nagyobb várak. Ez a felfogás azonban a régészeti kutatás mai állásánál nem bizonyítható. Egyelőre úgy tűnik, hogy az egész 13. században egymás mellett élt egyszerűbb és egy gazdagabb kiképzésű, általában egyaránt castrumnak nevezett vártípus, ha ez előbbi talán lassan vissza is szorult. Kétséges a kisebb sáncvárak 11—12. századi megléte is. V. ö. FELD I. s. a. Tény azonban, hogy korai várépítészetünk számos, tisztázatlan kérdésének — így az említett „castellumok" problémájának — felderítéséhez még sok ásatás szükséges. 26. Így az említettek közül Szőlőst, Baglyaskőt és Sztrahorát. Mivel az első kettő formáját tekintve egyszerűbb sáncvárnak tűnik, jelentősebb kőépítkezés nélkül, valószínű, hogy felhagyásukban kis méretük, egyszerűbb anyaguk, sőt alkalmatlanabb elhelyezésük is szerepet játszhatott. De emellett gondolnunk kell „szervezeti" okokra is, elsősorban Baglyaskő és Sztrahora esetében. E várak ugyanis Hollókővel és Somoskővel együtt a nagyhatalmú Szécsényi Tamás kezére jutottak, s könnyen elképzelhető, hogy feleslegesnek ítélték meg a nagyobb várak közelében fekvő kisebbek fenntartását, birtokaikat pedig a nagyobb erősségekhez csatolták. Ugyanez történt később az ecsegi vár esetében, mikor az a Szécsényiek kezére jutott — ld. FÜGEDI E. 1977.129. —, hogy azonban ez nem csak a kisebb, sáncvár jellegű erősségeknél történt meg — melyeket azonban mindig castrumnak neveztek! — jó példa a sámsonházi Fehérkő esete, mely ugyancsak korán felhagyásra került. 27. FÜGEDI E. 1977. 15. — E kérdésre még: FELD I. s. a. 28. ZSO. IL 7106. 29. CD X/6. 583. 30. NOVÁKI GY.—SÁNDORFI GY.—MIKLÁS ZS. 1979. 70—73., FÜGEDI E. 1977.185. (de a leírásban ő is összetévesztette várunkkal!), ENGEL P. 1977. 146. 31. OL Dl. 67.309. — ezt, valamint a 32. és 33. jegyzetben említett adatokat Engel Pálnak köszönöm I 32. OL Dl. 35. 802. Gömör m. adójegyzék. Ld. a 31. jegyzetet 33. OL Dl. 67. 323. Ld. a 31. jegyzetet 34. ENGEL P. 1977. 146. (OL Dl. 14.134.) Az oklevél szövegéért ENGEL PÁLNAK tartozom köszönettel. 35. FELD I.—JAKUS L.—LÁSZLÓ CS. 1979. 9—11. — azonban e munkánkban nem ismertük fel, hogy az 1446. évi oklevél a Csői és Nézsai-családok Zsidó-nemzetségből való eredetét bizonyítja. Erre ENGEL PÁL hívta fel figyelmemet, melyet ezúton is köszönök. 36. A tartozékok kérdésére: FÜGEDI E. 1977. 42—46. — Salgóval analóg, hogy Csővár tartozékait szintén csak azután említik, hogy 1474-ben eladományozásra került a Parlagiaknak: FELD I.—JAKUS L. —LÁSZLÓ CS. 1979. 10. De ugyanezt figyeltem meg a gönci Amadé-vár esetében is (cikkem a miskolci Hermán Ottó Múzeum Évkönyvében jelenik meg erről). 37. A bratrik (Diós) jenőt, Balogvárat, Ozdint is elfoglalták, Sajonénieti, Gyöngyöspata korábbi várait is erődítették, Somoskőt viszont sikertelenül ostromolták. Minderre: TÓTH-SZABÓ P. 1917. 317. skk. 38. OL Dl. 65.291. — ugyanekkor a Kálnói Etre-család — vö. 25. jegyzet — huszitáktól elfoglalt ozdini várát is a Szapolyaiaknak adta a király: CSÁNKI D. 1890. 91. 39. A várakra, mint uradalmi központokra: FÜGEDI E. 1977. 15. skk. 40. TELEKI J. é. n. XII. 195—196. — A várnagyokra: FÜGEDI E. 1977. 47—50. 41. ENGEL P. 1970. 307. 42. OL Liber Reg. Donát. L 59., ill. BELITZKY J. é. n. 134. 43. Az erre vonatkozó közvetlen adatot nem ismerem, ld. DEMKÓ 1.1914. 609. Valószínű, hogy János király Werbőczynek és Szobi Mihálynak szóló adománya sohasem lépett érvénybe. 44. OL Conscr. port. 22. tom. 2—113. — közölve: B. SZABÓ L. 1911. 45. OL Liber Reg. Donát. I. 318., ill. A nagykárolyi gróf Károlyi-család oklevéltára III. 246. — A 35. jegyzetben említett munkánkban elfogadtuk BELITZKY J. é. n. 134. téves — nyomdahibából adódó ?— 1523. évi adatát, s úgy véltük ennek alapján, hogy Csővár már Mohács előtt a Bebekek kezén volt. így datáltuk az előkerült kőfaragványokat is, ezért teljesen jogos Balogh J. álláspontja, ki Csővár Ráskai-birtoklásával számol 1540-ig, az azonban nem igazolható, hogy Gáspáré, s nem Istváné volt a vár, továbbá, hogy a kőfaragványok több építkezés emlékei: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn. Katalog. Schallaburg, 1982. 655. 46. OL Liber Reg. Donat I. 440. — ill. BELITZKY J. é. n. 134. 47. BELITZKY J. é. n. 135 — mindennemű forráshivatkozás nélkül, ugyanúgy Fülek, Hollókő, Tar erősítése esetében. De erre az időre tehetők Csővár és Buják ágyúrondellái is: FELD I.—JAKUS L.—LÁSZLÓ CS. 1979. 55. 48. BELITZKY J. é. n. 133. — v. ö. FELD L—JAKUS L — LÁSZLÓ CS. 1979. 53. 49. MOCSÁRY A. 1826. III. 228—230., ill. BELITZKY J. é. n. 138. 235