Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról

50. MOCSÁRY A. 1826. III. 228—230: Katona után közli Verancsics 1561. évi, I. Fernidándhoz intézett levelét. 51. BELITZKY J. é. n. 144. 52. Alaptalan tehát MOCSÁRY A., 1826. III. 228., MAKKAI L. 1954. 56., 355. megállapítása, hogy ekkor Salgót is felszabadították. A hadjáratról beszámoló források, melyek nem említik: Istvánffy M. A magyarok történetéből XXVIII. könyv., Tudománytár 1842. XI. köt. 127., TAKÁTS S. 1828. 363. — Felvethető, hogy Salgót esetleg Somoskő elfoglalása után (1574), mint hadászati jelentőségét vesztett várat, felhagyták. Ez történt ui. az utoljára ugyancsak 1569-ben említett Szanda, a csak 1551-ben, elfoglalása kapcsán említett Csővár esetében, vagy Drégelynél, mely utóbbi helyére 1552 után új török vár, Palánk lépett. Ennek azonban ellentmondanak ismertetendő régészeti megfigyeléseink. 53. Drencsényi Farkas fia Istvánra: NAGY I. 1907. 148. Balassi Bálint ( + 1594), aki 1593-ban külön visszafoglalta családi várait : Divényt és Kékkőt, Salgóval nem foglalkozott. Hasonló nevű leszármazottja ( +1684) Salgó uradalmát a jezsuitákra hagyta, azonban a 17. század végén több más igénylő is jelentkezett: MOCSÁRY A. 1826. III. 226., BADÁL E. 1977. 289—295. 54. MOCSÁRY A. 1826. III. 221—226. Nála is feltűnik már az a — sajnos, még a legújabb irodalomban is élő — felfogás, hogy a várak — jelen esetben Somoskő, Zagyvafő és Salgó •— egymás között jelzésrendszert építettek ki: „egykor a három vár között egyezség a riasztásra, ellenség esetén." Ez azonban éppúgy a várakhoz fűződő mitikus elemekhez sorolható, mint az egyes várakat összekötő alagutak feltételezése. Csupán egyetlen megjegyzés : a három vár sohasem volt azonos birtokos kezén. 55. Az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) tervtára. Bergh egyébként a hazai régészet és művészettörténet egyik megalapítójának, Rómer Flórisnak megbízására készítette igen megbízható várfelméréseit. 56. Az OMF tervtára. Munkája: KÖNYÖKI J. 1905., értékelése: CSORBA CS. 1974. 57. így főként DORNAY B. 1935. 58. MOB Irattár 238/1931. (Az OMF-ben) 59. MOB Irattár 294/1931. 60. MOB Irattár 544/1936. 61. MOB Irattár 602/1936 — elírás lehet a nyugati „torony" 3 méter magas fala, hacsak nem a külső szinttől érti! 62. Az OMF tervtárában található alaprajzot épp félre vezető volta miatt nem közöljük újra, megtalálható a 64. jegyzetben idézett munkákban. 63. Lux Géza rajzai az OMF tervtárában, ugyanott, ugyancsak tőle a füzéri vár kaputornyának kiépítésére készített, hasonló jellegű terve, mely azonban nem valósult meg: FELD I.—J. CABELLO 1980. 96—100. 64. VOIT P. 1954. 357., GERÖ L. 1955. 197., uő. 1968.149—150., uő. 1975. 314., továbbá az ötszögű „öreg", sőt lakótorony, mint analógia: KOZÁK É. 1972. 186., KOZÁK K. 1978. 448. 65. A tervdokumentáció az OMF tervtárában 66. A feltárás eredményeképpen szükségessé vált építészeti módosításokat Máthé Géza építész készíti. 67. HOLL I.—

VOIT P. 1963. 49—50., 27. t., HOLCIK, S, 1978. VIII—IX. t., 71. к., CSEREY É.—PARÁDI N. 1982. 597—600. — utóbbi részletes további irodalommal. 68. A várból szórványként még II. Ulászló csehországi Weisspfenningje és I. Miksa 1566. évi dénárja került elő. A pénzek meghatározását V. Székely Györgynek köszönöm. 69. A fehérkerámia irodalmából: PARÁDI N. 1959., uő. 1963. HOLL I. 1956., uő. 1963., uő. 1966. 70. A hazai szakirodalomban még nem tisztázott a „lakótorony", „öregtorony" közötti különbség — ld. erre példaként NOVÁKI GY.—SÁNDORFI GY. —MIKLÓS ZS. 1979. 97., FELD I.—J. CABELLO 1980. 20—21., ezért egyik kifejezést sem használom, de a „torony" fogalom esetében jelen esetben lakásra is alkalmas toronyépítményt értek. 71. A 13. századi várak kapuira: FELD I.—J. CABELLO 1980. 18. Ezt a korábbi megállapításunkat salgói kutatásunk teljes mértékben alátámasztotta. 72. A köríves-pettyes mintájú, vörös festésű kerámiára: HOLL I. 1963., 340., 68. kép., uő. 1966. 13., 30. kép. 73. Az újabb irodalomból: FÜGEDI E. 1977. 55—57., FELD I.—J. CABELLO 1980. 20—21., továbbá a 25. jegyzetben említett, vonatkozó munkák. 74. Ld. a 67. jegyzetet 75. Hasonló 16. századi leletanyag feldolgozása: FELD L—JAKUS L.—LÁSZLÓ CS. 1979. 42—46. 76. Ld. a 47—48. jegyzetet. Mindezek ellenére az 1540—50-es években Északkelet-Magyarország főúri várainál szinte minden esetben épültek ágyúk elhelyezésére szolgáló védőművek. A korábban említetteken kívül: Sirok, Diósgyőr, Füzér, Szádvár, Krasznahorka, stb. említendő meg. IRODALOM АО: Anjou-kori okmánytár. Szerk.: Nagy Imre és Nagy Gyula I—

VII. Bp. 1878—1920. ÁUO Árpád-kori új okmánytár. Közzéteszi Wenczel Gusztáv. I—

XII. Pest 1860 — Bp. 1974. BADÁL E.: 1977. Művészettörténeti regeszták királyi rendeletekből és határozatokból. Ars Hungarica 1977/2. Bp. B. SZABÓ L. 1911. A Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi-család története I. Bp. 1911. BELITZKY J. é. n. Nógrád megye története 896—1849. Salgótarján é. n. 236