Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

Forrásaink azt mutatják, hogy 1848-ban a színház iránt fokozottan érdeklődött, a színielőadásoknak nagy figyelmet szentelt. Fennmaradt egy jegyzéke, mely töredékességében is szemlélteti ezt.

27 Ebben összeírta, hogy Balassagyarmaton 1848 május, június havában, mely napokon és milyen színi darabokat játszottak. f*l alkalmat és 20 darab címét jegyezte le, mert a Csikóst, e korszakos jelentőségű Szigligeti művet, mellyel a népi és demokratikus irány végleg megszilárdult drámairodalmunkban, májusban kétszer láthatta a gyarmati közönség. A kor kedvelt szerzőjének, Szigligetinek, több más műve is szerepel még e felsorolásban: a Szökött katona, a Gyászvitézek, és a Rózsa avagy Toldi Miklós szerelme (1840) — a reformkor gondolatvilágának e jellemző terméke. Nagy műfaji gazdagság, sokféleség tapasztalható ebben az összeírásban: francia rémdráma (Mari egy anya a népből) Erkel Ferenc első színpadi műv<. a Báthori Mária, polgári témájú társadalmi dráma (Czakó Zsigmond: Kalmár és tengerész című polgári eszményt hirdető darabja). Nagy Iván tájékozott volt kora drámairodalmában, annál is inkább így lehetett ez, mert mikor 1848 júniusában rövid időre, katonai jelentkezése előtt Pestre költözött, a Reform és a Nemzeti Újság szerkesztőségeinél ingyen foglalatoskodott az utóbbiért „egyedüli hasznom a Nemzeti Színházba gyakran kapott ingyen jegy vala." (Napló 1. köt. 110. p.) Ezen ingyen jegyekkel — feltételezzük — gyakori vendége lehetett a Nemzeti Színház előadásainak. Ekkori színházi látogatásait ugyan nem jegyezte föl, minek magyarázata az lehet, hogy mással, fontosabb dolgokkal volt elfoglalva: saját jövőjét próbálta megalapozni, majd a közügyek vonták el figyelmét. Mégis az, hogy jegyei is voltak, ideje is engedte, de főként egész addig megnyilvánuló érdeklődése, a korhangulat, hogy a színház is a nemzeti ügy szolgálatában állt — mindezek valószínűvé teszik, hogy ő is a korabeli előadások lelkes nézői közé tartozott. Időszerű darabok között, melyeknek legfőbb értéke, hogy jó szolgálatot tettek a nemzeti ügynek, láthatta Szigligeti nagysikerű, kuruc világot idéző hazafias színművét, a II. Rákóczi Ferencet, és Katona József akkor már szinte klasszikusnak számító remekét, a Bánk bánt. Aztán az önkényuralom leparancsolta Katona József művét a színpadról, tiltott darab lett — melyre Naplójában is találni utalást. (2. köt. 85. p.) Úgy tűnik az 50-es évektől Nagy Iván nem járt színházba, azaz ha igen, ezt nem tartotta érdemesnek följegyezni. Ettől az időtől a bemutatók élményei, és ezek megörökítése helyett, inkább a drámairodalom olvasását választotta. Könyvtára kéziratos katalógusából tudjuk, hogy gyűjtött magyar színdarabokat, a XIX. század elejéről, de könyvei között volt Katona József: Bánk bán című műve (Kecskemét, 1856.), Nagy Ignác: Színműtára I. kötete (Pest, 1839/40.), és Greguss Ágost két darabja, melyek már az 1860-as években jelentek meg.

28 De ismerte és forgatta a külföldi klasszikusokat is, az ismert francia, német szerzők mellett Shakespeare munkáit. Shakespeare olvasott szerző lehetett a családban, mert már felesége, Csathó Mária a gazdasági-háztartási feljegyzései között is őt idézte: ,,The woman is a wawe. Az asszony olyan mint a hullám. — Shakespeare".

29 Felesége Naplójának adataiból következtetünk arra is, hogy a század második felében is járhattak színházba, elsősorban a népszínházba, vagy mikor már Horpácson laktak, Balassagyarmatra egy-egy műkedvelő előadásra, ám ezek a látogatásaik ekkor már csak szórakozási, társasági alkalmak voltak. Még az 1840-es években Nagy Iván nemzeti és polgári eszményeket keresett és talált a Nemzeti Színház színpadán. Ekkor látta 1846. szept. 29-ón a Hunyadi László című operát, mellyel Erkel Ferenc nyugati, főleg az olasz operai formakincset felhasználva, nemzeti operánkat teremtette meg. (Napló 1. köt. 74. p.) 85