Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

Anyját még 1830-ban elveszítette, majd apját és legkedvesebb testvérét, a legidősebbet, Alajos Anzelmet temették el ugyanazon évben, 1843-ban. Ekkor már verselgetett, ezeket az élményeit is feldolgozta, egy évvel később, 1844-ben három epikus jellegű versben mondta el az eseményeket. Természetes, hogy saját helyzetét ekkor így határozta meg: „Ridegen, rokontalanul, egyedül állok." (Helyzetem, 1843. dec. 18. Vácz) Ez az egyedüllétből fakadó boldogtalanság jellemző az Érzelem-bimbók ciklus verseire. Az önzés, az érdek uralkodik a világban, s nem találni igaz barátra sem. (Felebarát, 1847. febr. 5. Balassagyarmat) Még társak, barátok között is magányos, szomorú, merengő maradt, ahogyan ezt a Szivardal című életképben láttatja, bár ez a verse már egy összetettebb, modern életérzés felé mutat. Játékos, önirónikus, kritikus hangon kapcsolja össze saját helyzetét a haza állapotával : ,,Szivar ózva elfüstölöm gondjaim Ha nagy füst van, — tán nem látom Bajaim. Bár befüstölhetnők magát a hazát Nem látnók így tán ennek is sok haját." (Szivardal, 1846. nov. 18.) Jellemző helyzetére, hogy magát ekkoriban általában esténként, sötét helyzetben ábrázolta — bú, elvont halálvágy uralkodik ezekben a verseiben. (Egy este, 1846. júl. 26. Balassagyarmat) (Lefekvéskor, 1846. nov. 25. Balassagyarmat) (Esténkónt, 1847. ápr. 27. Balassagyarmat) Ez a hangulat jelen volt a Kebel-forgácsok ciklusban is, felnagyítva, fokozottan, nem is mindig teljesen hiteles költői képben, amely szerint keble virágoskert, melyben a liliom, rozmaring, vagyis a fájdalom, a bánat és a kín virágai nőnek. (Virágoskert, 1848. jan. 18.) (Kebelem, 1848. júl, 12. Pest) Ezekben a versekben a természetből választott kép részletezése, kibontása, és ennek közvetett jelentése között pontos, világos megfelelés van. Azzal az allegorikus ábrázolásmóddal kísérletezett itt Nagy Iván, mely Tompa Mihály hazafias verseiben nyert igaz tartalmat. Bár ez a borongós hangulata megmaradt a honvédélet idején, de megváltozott körülményei miatt a Vándor-hangok ciklus verseiben másként láttatja helyzetét. Ekkor a magánya, az egyedüllét is a gondolkodás, öneszmélés lehetőséget lett. (Magányban, 1848. aug. 29. Pápa) Legszembetűnőbben érzelmeinek változását az fejezi ki, hogy a szomorúság, sötétség helyébe az öröm, ,,a piros kedv" lépett. (Vörös selyem, 1848. aug. 27. Pápa) (Nincsen nekem, 1848. szept. 1. Pápa) A vörös selyem, piros kendő, vörös bor, piros kedv verseinek gyakran visszatérő motívumai, a piros, a vörös, a láng, a vér sőt a szabadság színe: 74