Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

E versek egyik része környezetében élő művelt kisasszonyok emlékkönyvébe íródott. A versek másik részében érzelem, élmény helyett kis eset leírását kapjuk arról, liogyan ajándékozták meg egymást szíve hölgyével, azaz hogyan cseréltek szívesen apróságokat gyerekek. A kölcsönös ajándékok (illatszeres) üvegcse, könyvjegyző, tárcza, tintartartó, fagylalt, hajkoszorú) egy-egy versbe foglalva, de ilyetén gyermeki megfogalmazásokban: ,,Szüdbe érzés volt a tinta / Mellyel tollad eztet írta." A boldog szerelem kedvelt versbeli motívuma Nagy Ivánnal is a virág, bizonyításul álljon itt néhány szerelmes vers címe: Rózsa, Rózsa és levél, Fehér-virág, Kunkorvirág, Búza-virág. Ezekben a versekben a népdal egyszerűségére, közvetlenségére törekszik. Elváláskor, búcsúzáskor, csalódáskor szomorú, borús, (gyakran túlzottan is) gyászos hangulatú verseiben szintén természeti motívumokat alkalmazott: a napot, csillagot, és leggyakrabban a halovány, fogyó holdat — halovány reménységének kifejezőjeként. Költészetében igyekezett szorosan kötődni Petőfi jelkép- és motívumrendszeréhez

13 : „Hallja, kelmed holdvilág! Honnan e" barátság? Hogy mint egykor Petőfinek — Sugári szobámba ömlenek." (A Holdhoz, 1847. dec. 10. Balassagyarmat) Petőfihez való kötődésének egyik legékesebb bizonyítéka, s talán legszebb szerelmes műve egy versciklus, mely 1847 telén született Eszmény és szerelem címmel. A ciklus 18 versből áll, melybe egy szerelem történetét, az évszakok váltakozásával párhuzamba állítva mutatja be: A viruló tavaszban megtalálja lelke eszményét, megnevezi szerelmét, „(Legyen neved: Irén" —• de esetleg más is lehetne), de a nyár égető napja után jön az ősz, majd a tél s „megvénhedt a szív, szerelme kiholt." Petőfi költészetéből jól ismert képeket találunk a versekben, például: IV. — álmodja, hogy szerelme ölében szendereg. VI. — „Jön az őszi idő —, sárgul — Elhull a virág levele, Elidősül a szív is, és Ehull szerelme is vele." XVIII. — „Imádlak eszménykép! Imádlak szerelem! Tied kebelemben a Legszentebb érzelem. Kereslek úgy vágyom Bírni, istenképedet. Mellyet megteremtett Szümben a képzelet. 71