Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Az 1200 fős nógrádi önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj felszereléssel való ellátása (1848. aug. 21–szept. 13.)

seikkel kapcsolatban is feltételezték azt, hogy mivel azok „nagy része tetemes összegekkel ellátva lévén, a hosszabb táborozások alatt, mind egymás közötti irigységre és elégületlen kifakadásokra, mind pedig a könnyelmű életre és egymásnak a kirablására, s így könnyen ezen csapat elerkölcstelenitésére" nyújthatna alkalmat. Ez a megjegyzés arról tanúskodik, hogy önkénteseik már addigi magatartása is •—v. ö. a balassagyarmati tapasztalatokkal és Forgách losonci megbízatásával — kifogásolható volt. Pénzzel jöttek otthonról és szép számmal lehettek közöttük „helyettesek" is. Ezek felfogadói — a katonatoborzások során kialakult gyakorlatnak megfelelően — bőven látták el őket, még olyan pénzzel is, „mely csak dolgozó kéznek verejtékével, talán a szükségesb harapások elvonása mellett ajánltattak a haza igényelte hadi csapat kiegészítésére". A THFV „ezen oknál fogva" meghagyta tehát Freiburg őrnagynak, „hogy tiszteivel aként intézkedjék, hogy minden egyes [önkéntes] által bevallatván a falutól kapott ós nálok létező összeget, azt iparkodjanak — kivévén a legszükségesebb esetre nálok hagyandó filléreket — a csatában lét [itt nyilván „a táborozás" értendő] ideje alatt magokhoz véve eltenni, vagy azon helységekben, amelyek részéről beállottak, elhelyezni és ott gyümölcsöztetés mellett, biztos helyekre befektetni, hogy hadi szolgálataikból — lehet, hogy sértődött testtel — visszatérve, azon díjnak, melyért magokat felajánlák" gyümölcseit élvezhessék.

24 Másnap, szeptember 3-án, a tisztek, altisztek ós tisztesek megválasztásával kezdte ülését a THFV. Elhatározták, hogy ez, nehogy „némely egyének megválasztása alkalmával a tagok között meghasonlás történjék, titkos voks útján eszközlendő". — Ezen előkészület után — minden jel erre mutat — nem az augusztus 30-i határozatuk szerinti 300 főből álló 4 század, hanem 200 főből kialakítandó 6 század számára vitték végbe az 1200-fős „hadi szolgálatokba menendő önkéntes csapat tiszteinek megválasztását". Ezen az alapon a kiinduló zászlóalj parancsnokává az „első kapitányi rangra emeltetett" Horváth Pált választották meg. Utána, az augusztus 29-i határozatuk nyomán került sor a századonkénti 1 kapitány, 1 főhadnagy, 2 alhadnagy, 2 őrmester és 12 káplár megválasztására. Választottak és kineveztek tehát 6 kapitányt, 6 főhadnagyot, 6 első- és 6 másod-,,rangú" alhadnagyot, 6 első- és 6 másod-rangú őrmestert, 1 káplárt a dobosok számára és egyelőre — a 72 helyett — 55 káplárt, a többiek kinevezését Freiburg őrnagyra bízva. Ugyanekkor az otthonmaradó nemzetőrség ügyeivel is foglalkoztak. „Miután Etesen, mint a szécsényi járás nemzetőrei felesküvésére és tiszteinek megválasztására kitűzött [egyik] helyen a legújabban jött tudósítás szerint több lakok leégtek volna, s így az ottani ösz ve jövetelre semmi alkalmas hely nem létezik", az összegyülekezés és eskütétel helyéül Karancsságot jelölték ki. — „A Nógrád megyei önkéntesek hadfogadói bizottmánya által beadott lajstromból" pedig megállapították, hogy a kékkői és a szécsényi járás 31 községe még mindig 47 fő kiállításával hátralékban van. Kötelezték tehát ezeket a községeket, hogy a még esedékes személyeket a legrövidebb időn belül Balassagyarmatra szállítsák. Ebből az utasításból arra következtethetünk, hogy ez a 47 fő nem az otthonmaradók, hanem a kiindítandók soraiba tartozott.

25 Kétségtelenül a kiindítandók számának csökkenését eredményezték a betegek. Ezek megléte azonban újabb problémát, a hadi kórházak létrehozásának a szükségességét is jelentette a THFV számára. — Horváth Pál ugyanis előterjesztette, hogy „a losonci kórházban több önkéntesek fekvő betegek lévén, ezeknek kellő ellátására még eddigelé intézkedés nem tétetett", orvosi kezelésben nem részesülnek, gyógyszereket nem kapnak. 54