Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Az 1200 fős nógrádi önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj felszereléssel való ellátása (1848. aug. 21–szept. 13.)

ténő ellátásra nézve, — a három sor szerinti megoszlás szerint — a fent elmondottakat megismétlik. A kiindítandó önkéntes csapat „tisztjei iránt — az őrnagy kivételével — a minisztérium részéről még semmi intézkedés nem történvén" és mivel nem remélhető, hogy ,,az önkéntesek között a tisztségre alkalmas egyének elegendő számmal találkozzanak, nehogy ezen esetre önkénteseink minden gyakorlás nélkül maradjanak, a minisztériumot ezennel megkérjük, hogy önkénteseink számára elegendő tisztekről intézkedjék". Annál is inkább, mert „ezen hadi csapatnak betanítása szinte kötelességünkké lévén téve, nehogy f. hó 27-től minden betanítás nélkül önkénteseink tetemes költséget szerezzenek megyénk részére". Mivel pedig az 1200-fős csapat fenti ruházattal és fegyverzettel való ellátása is ,,80 000 váltó forintunkba kerülne, ezennel kérjük a minisztériumot, hogy amennyiből ezen eszközök és ruhaneműekkel, vagy a hozzájok megkívántató kelmékkel valamely részben bennünket elláthatna", akkor azt kiküldöttjük, Horváth Pál segédtiszt útján tudassa a THFV-nyal. „Mivel pedig minden pénztáraink kimerítvék, 4151 pengő forintunk pedig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban oly módon van letéve, hogy azt csupán egy holnapi felmondás után vehetjük kezeinkhez, s ez összegre lehető legrövidebb idő alatt múlhatatlan szükségünk vagyon, ezennel felkérjük a minisztériumot, szíveskedjék az iránt magát közben vetni, hogy a felmondási határidő előtt is a pénzt által vehessük". Az elintézendő ügyek „sikerlése" végett a THFV minden tagja munkához látott és a legközelebbi értekezletüket, ahol az elvégzett feladatokból mindenkinek be kellett számolnia, augusztus 27-re tűzték ki.

17 * * * Azt, hogy milyen bonyodalmak és körülmények közt folyt le a nemzetőrség és később a honvédség számára kivetett létszám egyes településeken történő kiállítása, jól illusztrálja a megyeszékhely Balassagyarmaton előadódó problematika. Itt is, és a megyében másutt is, a tényleges lakosságszám megállapításával kezdődtek a viták. A megye a képviselőválasztásokhoz az egyházi schematizmusok adatait — amelyek a nemesség máshol össze nem írt számát is tartalmazták —• vette figyelembe. Ezen az alapon Balassagyarmaton 6633 lélekkel számoltak. A város 1847. évi kimutatása szerint a lakosok száma — a külön közigazgatási joggal bíró zsidó községet is beszámítva — csak 5653 volt. Ugyanez az elöljáróság 1848-ban pedig — ellentmondva az egy évvel korábbi megállapításának — mindössze 4722 lelket tüntetett fel a város összlakosságának. Érthető tehát, hogy ahány nemzetőri kivetés volt, az mindig más létszámot eredményezett. Bonyodalmat okozott végül még az is, hogy a megye által revideált egyik képviselőválasztói kimutatás 4749 főre tette a város lakosainak számát és így a vármegye is másképpen kalkulált, ha egy-egy újabb kimutatást kértek tőle. Végül is, augusztus 21-e után, a város keresztény és zsidó lakosságának többszöri revízión átment számadatai alapján Prónay József főszolgabíró és gróf Forgách Sándor kiküldött megyebizottsági tag a kiállításra kötelezhető nemzetőri létszámot 235 keresztény és 94 izraelita személyében állapította meg. A sok szempontot figyelembe vevő összeírásból értékes gazdasági és társadalmi következtetések mellett, katonailag is figyelmet érdemlő tényeket ismerhetünk meg. 47