Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Muzeológia - H. Szabó Ágnes: A horpácsi Mikszáth-emlékház kiállításáról

seprő" — írja Mikszáthné. Az eredeti tárgyak között szerepel többek társaságában Jánoska sétapálcája és egy játékelefánt is. Itt kell megemlítenünk, hogy a közelmúltban ismét gazdagodott irodalomtörténeti gyűjteményünk Mikszáth-erekly ékkel. Mikszáth Albert özvegye, Kozmái Kun Anna bútorokat ajándékozott, ifj. Mikszáth Kálmán menye, Mikszáth Antalné, férje hagyatékának darabjait, közte bútorokat és személyes jellegű tárgyakat adott át múzeumunknak. Terveink között szerepel, hogy ezeknek a relikviáknak néhány darabját beépítjük a kiállításba. Közülük néhány ebbe az egységbe kívánkozik: a Mikszáth gyerekek játéka az egyik, egy játékcsacsi, egy másik szép darab porcelánból készült, ez volt a fiúk „mézescsupora". Nógrád megye népe. A „tekintetes vármegyé"-ről szólva bemutattuk az indulás városának, Balassagyarmatnak, s a megyei politikai életnek néhány jellegzetességét. Nem foglalkoztunk azonban a nógrádi népélettel, a Mikszáth műveiből oly jól ismert ,,jó palócokkal", ,,tót atyafiakkal", de kimaradt az eddig mutatott képből az a századvégi Nógrád megye, is amely az író műveiben nem fedezhető fel. A Mikszáth írásaiból ismert társadalmi kép idillikus, nem tükrözi híven a történelmi valót. Ilyenek a gyermek- és ifjúkori emlékekből táplálkozó ,,A jó palócok" és a „Tót atyafiak" novellái is. A századforduló paraszti életére utalnak a korabeli tárgyak. Csanak, bárányjegy, kanászkürt került a látogatók elé. Palóc legényeket és lányokat ábrázolnak az 1910-ben készült felvételek, a hírnevet hozó két novelláskötet 1. kiadásának címlapfotói társaságában. A „Tót atyafiak"-hoz kapcsolódóan helyeztünk el egy szlovák imakönyvet, valamint Kőrösfői Kriesch Aladár: Havas tájban férfi с illusztrációját, mely a fentebb említett kötethez készült. Képet adunk ebben az egységben arról a századvégi Nógrád megyéről is, ami a valóságban megvolt, de Mikszáth vagy nem ismert, vagy ha tudott is róla, írásaiban nem szerepeltette. A kiegyezést követően gyors fejlődésnek indult a megye ipara. A kapitalizmus kibontakozásával egyidőben megszületett a munkásosztály. A „jó palócok" és a „tót atyafiak" földjén virágzott már egy kapitalizálódó kereskedőváros, Losonc, és megszületett egy ipari centrum, Salgótarján. Losoncot ábrázoló képeslapokkal, a századforduló Salgótarjánját bemutató fotókkal, munkahelyeket, munkásokat ábrázoló képekkel adunk minderről rövid betekintést. A jubileum évei. Mikszáth Kálmán életének utolsó évtizedéből elsőként a horpácsi esztendőkkel foglalkoztunk. Az írót élete alkonyán egyre inkább foglalkoztatta a birtokvásárlás kérdése. Sok helyet bejárt, mígnem 1904 novemberében látatlanban megvette Szontagh Pál birtokát annak unokaöccsétől, Szontagh Antaltól. A gerendás, alacsony szobák, a kistámlájú ablakok, a ház előtti tornác újra közelbe hozta a gyermekkori falu világát. Ám már az első nyáron kiderült, hogy a klasszicista stílusban épült kúria a család nyugalmát nem tudja biztosítani — fölmerült egy új kastély építésének gondolata. Jókai Mór élete és kora с könyvének honoráriuma volt a pénzügyi alap, a 21 éves Kálmán fia pedig a terveket készítette el. Válogatást kap a látogató mindezekről, a Horpácsra vonatkozó gazdasági iratokból, a kúriát ábrázoló korabeli fotókból, valamint az írót és családját bemutató felvételekből. A Mikszáth-jubileum bizottságának felhívása vezet el az 1909/1910-es évekhez. 40 éves írói jubileumán Mikszáthot az egész ország ünnepelte, erről tudósít a pesti Vigadóban készült felvétel is. Díszdoktorrá avatását Márton Ferenc rajzáról készült másolaton tekintheti meg a látogató. A megyei események sorát a Nógrádi Lapok 1909. április 18-i számának Mikszáth Kálmán című vezércikke indította. „A vármegye közönsége egy pillanatig sem fog 357