Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

89. Természetesen, ha az egyik fiatal a katolikusok közül való volt, amire az udvarlási szokások hasonló alapú szabályozottsága szinte alig adott lehetőséget, a legutóbbi időkig szinte kizárt volt a házasság létrejötte. 90. Az ilyen vonatkozású jelenség vallás szerinti különbözőségeinek többoldalú vizsgálatára hívja fel a figyelmet ÖRSI J. is. Hajdúböszörmény esetében számszerűleg ugyan a görögkatolikusok körében született több törvénytelen gyermek a századfordulón, viszont e felekezet tagjai a város legszegényebb rétegét alkották (ÖRSI J., 1976. 40. P.). - . . . v: . . 91. E jelenség egybevág SZABÓ Z. általános megállapításával, amely szerint a városi munkavállalás kihat az érintett falvak erkölcsi világának alakulására (SZABÓ Z., é. n. 45. p.). 92. A faluközösség ellenőrzésének időszakos hiányával indokolják a szerzők, hogy a bukovinai székelyek legszegényebb rétegének idénymunkára járó fiatalsága körében, illetve a Balmazújváros környéki tanyákon gyakoribb volt a házasság előtti teherbeesés (GYÖRGYI E., 1962. 20. p.; VAJDA M., 1982/a. 71."

p.). 93. Ez az adat egybecseng a GYŐRI K. önéletírásában olvashatókkal; a székiek felfogása szerint is minőségi különbség volt aközött, hogy a leány falubeli vagy idegen legénytől esett teherbe, s e körülmény egyben eldöntötte, lesz-e házasság a kapcsolatból. Ezt az árnyalt megfigyelést külön kiemeli NAGY Olga a kötet bevezetőjében (GYŐRI K., 1975. 30— 31. p.). 94. Ez utóbbi elvárás nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a törvénytelen gyermeket ilyen esetben a nagyszülők neveljék. 95. Ugyanezt ld. SZATHMÁRI

I., 1975. 571. p. Az eredményesen véghezvihető magzatelhajtások terjedésében látta a magyarázatot FÉL E., 1941/a. 7. p., 1944. 28. p. 96. Másutt a gyermekre nem származott semmi hátrány anyja vétke miatt (FÉL E., 1941/a. 104. p.; G LINDA В., 1949. 233. p.; ÖRSI J., 1976. 41. p.; SZATHMÁRI I., 1978. 221. p.). 97. A fattyú terminológiára ld. még PAPP L., 1941. 29. p.; FÉL E., 1944. 28. p.; JUNG K., 1978. 95. p. A házasságon kívül született gyermek népi elnevezéseit a szakirodalomból országos vonatkozásban összegyűjtötte TÁRKÁNY SZŰCS E., 1981. 141. p. 98. A tekintélyesebb, módosabb szülők ugyan nem örültek gyermekük ilyen barátságának, de ha a törvénytelen fiú, leányka viselkedésében nem találtak kivetnivalót, nem tiltották a kapcsolatot. 99. Az adoptálás gyakorlatára, illetve előfordulására ld. TÁRKÁNY SZŰCS E., 1944. 80—81. p.; TÓTH F., 1975. 125. p.; SZATHMÁRI I., 1978. 221. p.; VAJDA M., 1982/a. 73. p. ^00. Balmazújvároson özvegyember kérő esetenként nem vállalta a törvénytelen gyermek nevelését (VAJDA M., 1978/a. 362. p.). — Martoson FÉL E. tapasztalatai szerint az ilyen gyermeknek menyhez, vőhöz hasonló, kiszolgáltatott helyzete volt (FÉL E., 1944. 28. p.). Gyűjtési tapasztalataim szerint a törvénytelen gyermek családi helyzete nemigen különbözött azon gyermekétől, akiket özvegy anyjuk vitt második házasságába magával. х

01. Ugyanezt ld. PAPP L., 1941. 30. p.; FÉL E., 1944. 28. p.; TÁRKÁNY SZŰCS E., 1944. 81. p. — MORVAY J. szerint viszont „rendes anya" nem engedte, hogy fia ilyen, törvénytelenül született lányt vegyen feleségül (MORVAY J., 1956. 70. p.). Ebben feltehetőleg közrejátszik az is, hogy a szerző által vizsgált községekben a megesettekből utóbb „rossz asszony" lett. 02. VAJDA M. egyik adata az egyébként gyermektelen, természetes apa teljes vagyonát öröklő törvénytelen gyermekről, hangsúlyosan felhívja a figyelmet arra, hogy a törvénytelen származású gyermek házasságkötési esélyeinek taglalásánál gazdasági állását is figyelembe kell venni (VAJDA M., 1982/a. 73. p.). 03. Martoson is az anyai jussból rendes rész illette meg, sőt volt, hogy a mostohaapától is kapott valamit, ha sokáig dolgozott annak gazdaságában (FÉL E., 1944. 41. p.). A gyimesi csángóktól van adat rá, hogy per útján szerzik meg a gyermek örökségét (GUNDA В., 1949. 233. p.). 104. Ugyanezt ld. TÁRKÁNY SZŰCS E., 1944. 81. p. 105. Tulajdonképpen FÉL Edit és MORVAY Judit munkái jelentenek autentikus összehasonlítási alapot (FÉL E., 1941., MORVAY J., 1956.). Az adott művek azonban más összefüggésekben érintik az általam vizsgált kérdéseket. Említendő eltérésnek tartom, hogy gyűjtőterületem egészén nem találtam általánosnak a szeretőtartás szokásának három fázisra tagolható, kiérlelt formáját. A Mátraaljához viszonyítva a megesett lányok életének, sorsának későbbi alakulásában, s részben a törvénytelen gyermek közösségi megítélésében térnek el tapasztalataim. Az egyezések, hasonlóságok azonban jóval számottevőbbek, amint arra a megfelelő jegyzetekben kitértem. 106. Kivétel Őrhalom, a Mátraalja, a matyók, Mártély, Ürményháza, Gombos. 107. KARDOS L., 1969. 62—63. p.; JÁVOR K., 1971.; FÉL E., 1941/a. 7. p.; PENAVIN O., 1973. 12. p., 171—181. p. 108. MORVAY J., 1977. 109. JÁVOR K. varsányi tanulmányában körvonalazza az erkölcsi ítéletalkotás egyik jellemzőjeként ezt a felfogás módot (JÁVOR K., 1978. 303. p.), amely vidékünk lakosságára is jellemző. 338