Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

önálló keresettel rendelkeztek —, ha alkalom kínálkozott sem mentek férjhez későbbEgyébként nem sok lehetőségük volt. Csak olyan ember vette el őket, akihez nem ment hozzá más: öreglegény, többgyermekes özvegyember általában a szegényebb rétegből, sokszor nem is a saját falujából való.

81 Gyermekét vitte magával az új házasságba.

82 Valamit javított a leányanya ilyen vonatkozású lehetőségein, ha a gyermek időközben meghalt.

83 Olyan esetről, hogy a leány szégyenében az öngyilkosságot választotta volna, vagy elbujdosott a faluból,

84 szintén nem tudnak. A hagyományos társadalom végül is biztosított helyet a megesett lányok számára is. Gyakoriságról beszélni a házasság előtti teherbe eséseket illetően meglehetősen nehéz.

85 Gyűjtéseimből az következik, hogy nem volt ritka. Az esetek döntő többségében azonban a házassággal megoldódott az ügy.

86 Leányanya az emlékezet alapján felderíthető időben kevés volt, különösen olyan, akiknek később sem sikerült férjhez mennie. Az tény — a leírtakból is egyértelműen következik —, hogy ezek a legszegényebb rétegből kerültek ki.

87 A vegyes vallású községek szlovák eredetű evangélikusai körében különösen ritka volt a leányanya. Ennek magyarázata többoldalú. Az adott falvak társadalmán belül az evangélikus lakosság szoros egységet alkotott, összetartozás-tudatuk, egymás kölcsönös segítése igen intenzív volt. E vallás követői vidékünkön a tehetősebb réteget alkották, így a vagyoni helyzetből fakadó összetartás csak erősítette a vallásit, ami a nemzetiségi különbözőségben gyökerezett.

88 A falu többi lakójától magát elkülönítő közösség ereje fokozottabban esett latba a házasság realizálásánál.

89 S addig is, amíg az ügy elrendeződött, gondosan titkolták: „katolikusnak nem adta ki a maga fajtáját". Ha valamilyen oknál fogva mégsem sikerült összeboronálni a párt, kedvező vagyoni helyzetük mellett nem jelentett nehézséget a terhesség megszakításának finanszírozása. Továbbá más közelítésben a katolikusok gyakran hivatkoztak arra, hogy a magzatelhajtás az evangélikus vallás szerint nem jár olyan szigorú következményekkel, tehát a vallás náluk kevésbé jelentett gátló tényezőt ennek alkalmazásában. Végezetül pedig, mint már tudjuk, a módos réteg fiataljainál eleve kevesebb lehetőség volt arra, hogy egyáltalán házasság előtt szexuális kapcsolatba kerüljenek.

90 Átmenetileg gyarapodott a megesettek száma azok körében, akik az utóbbi fél évszázad során, a huzamosan idegenben vállalt, már nem mezőgazdasági jellegű munka következtében többé-kevésbé kiszakadtak a hagyományos társadalom keretei közül.

91 A család és tágabb közösség felügyeletének hiánya vagy erős lazulása,

92 továbbá az életforma megváltozásából adódó konkrét körülmények (pl. tömegszállások) eleve több lehetőséget adtak. Másrészt a probléma megoldásához is hiányzott a közösség kontrollja. „Akik eljártak így dolgozni, ott elmaradt a parti. Nem lett házasság, mer' anynyira nem ismerték egymást. Meg aztán nem falubeli vót, mer' hogyha falubeli vót, akkor szégyellte az is, mer' ugye kitudódott, hogy ő járt hozzá, ő csinálta a gyereket. Akkor mán, ha szerette, ha nem, akkor is elvette. De hát ugye egy idegen ? ! Akkor az ő falujába se' tudták meg, hogy ő megejtett egy lányt, viszont a lány falujába se' tudták, hogy kitől" (gazdagparaszt asszony, sz. 1934., Ipolyvece).

93 Adódott xigy, hogy később mégis sikerült az egyszeri „botlás" után immár falujukon kívül az ilyen lányoknak férjet találniuk. Olyan esetre nem akadtam, hogy a leányanya hazaköltözött volna idegenben „szerzett" gyermekével. Sokan közülük „nem rendes személy"-ekké váltak. Mint falujukban tudni vélik, mind gyakoribb lett a 329