Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

40. A cserhátsurányi tanúk vallják 1721-ben: ,, . . . mivel illyen szokása van a Falunak, hogy sorral őrzik a sertést. . .". — Cserhátszentiván 1734. évi falutörvényében olvashatjuk: „ .. .Minthogy ollyak is találkozhatnak az, Atyafiak között, a kik Gyermekeket, vagy ollyan árvákat, kiknek semmi fizetések, más marha után szoktak küldeni, mint marhájokkal szoktak károkat tenni, ollyanokért Gazda fog füzetni, mint kárt mint Büntetést." (NmL. IV. Inqvisitiones 1721/2., — NmL. IV. 1. Nógrád vármegye nemesi közgyűlés iratai. 1/1817/1281.) Vö. PALÁDI KOVÁCS ATTILA: A keleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány. VII. Debrecen, 1965. 41. NmL. IV. 22. Nógrád vármegye adószedőjének iratai. Kárösszeírások. 1726. 42. Uo. 1735. 43. NmL. IV. Inqvisitiones 1741/117. 44. NmL. IV. 1. Nógrád vármegye nemesi közgyűlés iratai. P/1773/3—89. 45. NmL. IV. 33. Fiscalia 1786/LXVIIII/45. 46. Uo. 1815/44. 47. Uo. 1770/XXXVIII/26. 48. A vareca rövid nyelű, lapos fejű fakanál. 49. A bőrruhák többségét már a 18—19. században is szűcsmesterek készítették. Az általunk vizsgált területen az alábbi bőrruhákat viselték: ködmön cucaj, a múlt század közepéig a férfi nadrág, a második világháború után a bekecs, a kesztyű és a sapka. E ruhadarabok elkészítéséhez a paraszti megrendelő ritkán adott bőrt. A parasztság a levágott állatok bőrét kereskedőknek eladta. 50. ZÓLYOMI JÓZSEF: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII—XIX. századi történetéhez. (NMMÉ, 1982. 301—302. p.) 51. A trágyázáson kívül a talajt pihentetéssel is javították. A századfordulóig a legtöbb Nógrád megyei községben, de néhány településen a második világháborúig pihentették a földeket. A pihentetett földeket fekete ugarnak nevezték, amelyeket legtöbbször az állatok legeltetésére használtak. 52. A 18—19. századi nagyarányú állatkereskedelemre levéltári forrásaink is utalnak. Egy 1748. évi tanúvallomásból tudjuk, hogy a Trencsén megyei marha- és sertéskereskedők rendszeresen felkeresték Cserhátsurányt (NmL. IV. Inqvisitiones 1784/4.) —A losonci járásban lakó mészárosok 1779-ben a nekik feltett öt kérdés közül a harmadikra így válaszoltak: „Ebben a Processusban kevés más Vármegyebeli kereskedő szokott megfordulni, mivel az itt való paraszt Kupeczek igen el szokták az hizlalt Marhát kapdosni és azután nagyobb Limitációra való nézve az Húsnak, a Bánya Városokra fel hajtyák." (NmL. IV. l.-d. Nógrád vármegye nemesi közgyűlés iratai U/1779/31—99.)Berkó György Mátraszelei lakos Tiszaturon hatvan darab sertést vett 1786-ban, hogy azokat a bányavárosokban eladja (Uo. 1786/611.) 1786-ban arról panaszkodtak a megyéhez küldött levelükben, hogy az alföldi, győri, pozsonyi, komáromi és bécsi mészárosok Nógrád megyébe járnak marhát venni, ezért a hús árának felemelését kérik. (Uo. 1786/338.) Balogh István is kiemeli, hogy Gömör és Hont megyék mellett Nógrádban is „ .. .egész faluk rendezkedtek be arra, hogy az Alföldön megvásárolt fiatal tinókat két-három évig igázásra tartották, azután meghizlalva nyereséggel adták el." (Balogh István : A paraszti gazdálkodás és termelési technika. In. : A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Budapest, 1965. 375. p. 53. A számosállat régi állattartási üzemtani kifejezés a takarmányozással kapcsolatban. Egy számosállat = 1 ló vagy szarvasmarha vagy 10 juh vagy 5 sertés. 297