Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

A miilt század 80-as évéig jelentős volt a gyertyakészítés faggyúból, mely a mécses mellett egyik legfontosabb világítóeszköz volt. A mécsest is faggyúból és disznózsírból készítették. A világítóeszközt a konyhába a kozupokbsi tették. A gyertyát mindenki maga készítette el. Két eljárással készült. Bürökbő\ (Conium maculatum) levágtak egy olyan darabot, mint amityen hosszú gyertyát akartak készíteni. Közepébe pamutot tettek, majd alul sárral betapasztották, hogy a faggyú ki ne folyjon és így a pamutot is középre tudták állítani. A gyertya kivétele a bürökből úgy történt, hogy melegvízbe dugták, vagy egyszerűen széthasították a bürköt. A másik készítési mód az, amikor a pamutra felülről ráöntik a megolvadt faggyút, melyet engednek megkeményedni, majd megint öntenek rá és ezt addig ismétlik, míg a gyertya a kívánt vastagságot el nem éri. Trágya, A termőföld trágyával történő feljavításával kapcsolatos történeti adatokat egy korábbi tanulmányunkban közöltük.

50 Kutatásaink szerint a trágyát a 18. század elején is rendszeresen felhasználták a fekete ugaron kívül talajjavításra, természetesen csak ott, ahol ezt a természeti viszonyok megengedték.

51 A meredek lejtésű, köves talajú szántóföldet soha, vagy csak nagyon ritkán trágyázták. Az erős lejtőn, a köves talajon szétszórt trágyát a víz, a termőfölddel együtt ugyanis gyorsan lemosta. Ezeknél a földeknél a trágya kihordása, szétterítése, beszántása a legtöbb esetben felesleges munkának bizonyult. Sík vidékeken az állatállomány hiánya akadályozta olykor a földek rendszeres trágyázását. A 19. század közepéig ugyanis a szántóföldek és a trágyát termelő állatok aránya ritkán egyezett a legtöbb paraszti gazdaságban. A trágyát vagy ganajt, az istállóból, sertésólból a trágya- vagy ganajdombra rakják. A trágya kezelésének eszköze a villa, mely emberemlékezet óta vasból van és négyágú. A trágyát késő ősszel, télen, és kora tavasszal hordják ki a földekre (24. ábra). Régen a szántás előtti nap hordták ki, másnap szétterítették és még aznap fel is szántották. Szántáskor villával kaparták a barázdába, hogy mélyebbre kerüljön. A kihordott trágyát a parasztok kupacokba rakják le a földekre, ritkán hordják szarvasba, míg az uradalom többnyire szarvasba hordatta és szántás előtt terítette szét. (25. ábra) A gazdák legjobbnak tartják a birkatrágyát, mivel az a legerősebb. Őrhalomban a káposztásföldeket birkatrágyával javították. Ha a birka az őszi hónapokban nem legelt a káposztásföldeken, minden két évben megtrágyázták. Cserhátsurányban, Nagylócon és Nógrádsipeken a legrosszabb szántóföldek feljavítására használták a birkatrágyát. A lóherés földekre is hordtak birkatrágyát, mert az aranka nem női ki benne. A birkaaklokat két-háromszor tisztították ki évente. Kockára fölvágták a trágyát és úgy rakták kocsira. Legjobb az őszi trágya, érettebb, a tavaszi sokkal rosszabb minőségű, mert nagyon szalmás. A marha- és lótrágyát felhasználják a ház földjének mázolásához is. Agyag közé keverik a trágyát, de szokták tisztán is használni. Azért tesznek bele trágyát, mert „nem szakadozik fel a föld", akármilyen szöges bakanccsal is járnak a helyiségben. Ha viszont tiszta trágyát használnak, olyan sima marad a föld, mint a tükör. Lótrágyával is szeretnek mázolni, mert sűrűbb szálú, nehezebben kopik. Feldolgozásunk eddigi részében már több alkalommal említettük, hogy az őrhalmi, a nagylóci és a nógrádsipeki gazdák többsége rendszeresen járt fuvarba. A szinte 290