Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban
zetése kétféle lehet. Vagy csak egy szárat használnak és azt a lógós külső zablakarikájához kötik, — hogyha ráf odúinak tudja irányítani — vagy keresztbe kötik a rudas lóval. A lógós ló mindig hozzá van kötve a rudashoz a szügy karikába húzott kötéllel. A lógós ló feje a rudas ló fejével egyirányban van, hátrább nem fogják, mert akkor meghúzná magát. Négyesfogatnál az első párt kisefa segítségével akasztották a rúdhoz. Ezeknél a jobb oldali az ustorhegyes, mellette, bal oldalon a nyerges van. A négyesfogat irányítása, ún. francia hajtószárrai történik. Az első és a hátsó pár lónak külön hajtoszára volt, mely a kocsis kezénél össze volt csatolva. A négyes fogatnál a nyeregből történő hajtás ismeretlen. 2. JÁROM Az ökrök vonószerszámáról kevés történeti adattal rendelkezünk. A kárbecslések, hagyatéki leltárak, bírósági perek a járom meglétét a 18. század elejétől bizonyítják, de nevénél többet nem árulnak el. Anyagát, formáját, készítőit nem ismerjük. Az ökrök vonóeszköze a járom, melyet a rúd, vagy tézsla végére erősítenek vasmacska és nyakszög segítségével. A járom részei: járomfő, aldeszka, két bédeszka és két járomszög. (8. ábra) A századfordulóig gyakran fából készült járomszöget használtak. Legjobbnak tartották a somfából készült járomszöget. Vastagsága nem haladta meg a vasszög vastagságát. Felül ágas volt rajta, mely megakadályozta a járomszöglyukból való kiesését. A fából készült szöget jobban is szerették, mert ha a szekér felfordult, akkor a jószág könnyebben megmenekülhetett. A vékony somfabotot az állat is könnyen eltörte, de a vasszöget a nekifeszült nyaktól csak nagy nehézségek árán lehetett eltávolítani. Betanításnál még a század elején is inkább fa, mint vasszöget használtak. A kettes járom mellett az egyes jármot is használták. Történeti múltját nem ismerjük, de talán nem tévedünk sokat ha azt állítjuk, hogy a múlt század végénél, századunk elejénél nem régebbi használatú megyénk szegényebb paraszti gazdaságaiban. Az idősebb adatközlők szerint az első világháború táján, a tehén igásításával terjedt el az egyes járom. Az egyes járomnak két formája ismeretes vidékünkön. Az egyiknél a bédeszkák olyan távolságra helyezkednek el egymástól, mint a kettes járomnál, a másik formánál azok alul összeszűkülnek. (9. ábra) Ez utóbbinál a járomfő és az aldeszka két oldalán karikák vannak, melyhez húzót (járomfőhöz) és a tartóköteleket (aldeszkához) kötik. A járomfő és az aldeszka közötti távolság a bédeszkán levő lyukak segítségével szabályozható. A járom készítésére legjobb a dió- és tölgyfa, mert ezek sûrû szálúak, nehezebben törnek. A jármokat megrendelésre, szegényebb sorsú faragók készítették. A járomszöget a kovácsnál csináltatták. Gyűjtőterületünkön Nógrádsipeken foglalkoztak többen járomkészítéssel. Korábban egész falvak készítettek jármot, amelyeket vásáron értékesítettek. A Fülekpüspökön lakó Molnár Imrének száz darab eladásra szánt járma égett meg 1796-ban 30 . A járom díszítése a vizsgált területen ismeretlen. Az ökör befogása úgy történik, hogy odavezetik őket a szekér rúdjához, melyre előzőleg már felerősítették a jármot. A rúd jobboldalára kerül a hajcos, baloldalára a cselős. A rúddal együtt felemelik a jármot, ha az ökrök már betanítottak, akkor azt mondják terhö, de gyakran névszerint is szólítják terhö Fico, melyre ők nyakukat bedugják a járomba. A járomszöget a helyére teszik, az ökör fején levő lánc végét a nyakszögre akasztják. Ezzel menetkész állapotban van a szekér. 18* 275
