Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

Pénzes fuvarba a gazda egyedül nem ment el otthonról. A kereskedő, vagy az iparos az áruval megrakott kocsival ment. Több napos út esetén az éjszakát nem gazdáknál töltötték, hanem a falusi és útszéli kocsmák mellett felépített kocsiállásokban. A századforduló táján még működött néhány útmenti csárda, amelyek mellett nagyméretű kocsiállások voltak. Voltak olyan kocsiállások is, amelyek alá 8—10 kocsi is beállhatott. Az áru tulajdonosa és a gazda a kocsi mellett, vagy annak tetején töltötte az éjszakát. Az árut rövid ideig sem volt tanácsos őrizetlenül hagyni, mert könnyen megdézsmálták volna a ponyvával letakart kocsit. A lovakat éjszakára mindig kifogták, az első saraglyához kötötték, a szerszámot azonban nem szedték le róluk. Az őrhalmiaknak szinte az év minden időszakában volt fuvar. Aki csak tehette fuvarba ment. Sok esetben földjüket sem művelték meg, a fuvarozás kifizetődőbbnek ígérkezett. 1891. illetve 1909 után, az Ipolyság—Balassagyarmat, Aszód—Balassagyarmat, Losonc—Balassagyarmat, illetve Vác—Drégelypalánk közötti vasútvonalak megnyitásával a fuvarlehetőség csökkent őrhalomban.

11 Fuvar ezután már csak azokban a helységekben volt, amelyeket a vasiit nem érintett. A fuvarlehetőségeket már keresni kellett, míg korábban a legmegfelelőbbet választhatták. A nagylóciak a szécsényi iparosoknak és kereskedőknek fuvaroztak.

12 Egy-egy fuvar, ha távolabbi helységekbe mentek 2—3 napig is eltartott. (5. ábra) Az iparosok és kereskedők áruin kívül fát is szállítottak Losoncra, Szécsénybe, Aszódra, Hatvanba. A fát a helybéli uradalomból szállították. Fuvarlehetőséget biztosított a Losonc— Hatvan között történő áruforgalom is. A Losoncról Hatvanba szállított árut — Szécsényben történő átrakással — a nagylóci gazdák szállították tovább. A nógrádsipekiek fát, búzát szállítottak Losoncra, Szécsénybe, Pásztora, Balassagyarmatra. (6. ábra.) A gazdáknak egy-egy fuvar megtétele két napnál hosszabb időt nem vett igénybe. Cserhátsurányban a község legnagyobb uradalma biztosított fuvarlehetőséget a gazdáknak. A nuilt század második felében a Jánossy uradalom mintegy hétszáz hold erdőt irtatott ki, hogy szántóterületét növelje. A fát minden esztendőben télen fuvarozták Balassagyarmatra, Pásztora, Kékkőre. Azok a gazdák, akik nyáron ökröt tartottak, télre igyekeztek lófogatot beszerezni, mert a fuvarral keresett összegből még a nagyobb gazda is kifizethette egész évi adóját. A fuvarral keresett pénzt többnyire nem az éves adó befizetésére fordították. Mivel a legtöbb családnak szinte egyetlen készpénzforrása volt a fuvarért kapott összeg, ezért elsősorban a napi kiadásokat egyenlítették ki belőle: cukor, fűszerek, javítási költségek, takarmány beszerzése a lovaknak, stb. A kapott összeg nagyobb részét félrerakták, ruha, bútor vásárlására, lányos házaknál a stafírung beszerzésére. A vontatás eszközei a) Kocsi—szekér A két jármű között a levéltári adatok és az adatközlők is különbséget tesznek. A kocsi lóvontatású jármíí, a szekér vontatása mindig ökörrel történik.

13 Az alábbiakban először a levéltári kutatások eredményét foglaljuk össze. A felhasznált forrásaink nem mindegyike származik a szorosabb értelemben vett gyűjtőterületünkről, de közlésük, úgy gondoljuk hasznos adatokat szolgáltatnak a két jármű történetéhez. 271