Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

összeírások nem családonként, hanem összesítve közlik az állatállomány, így az igásállatok számát is. Az adatközlők visszaemlékezése szerint a jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben az egy háztartásra eső igásállatok száma jelentősen lecsökkent. A csökkenés oka elsősorban az volt, hogy kevesebb lett — osztozkodás révén — az egy háztartásra jutó földterület. Példaként megemlítjük, hogy Cserhatsuranyban 1864-ben a korábbi húsz jobbágybirtokon 41 önálló gazdát írtak össze. Nagylócon 30-ról 71-re növekedett a gazdaságok száma.

4 A különvált családok ugyan kevesebb földön gazdálkodhattak, de igaerőről maguknak kellett gondoskodniuk. Egy pár lovat vagy ökröt az új gazdák is tartottak földjük megműveléséhez. Négylovas, vagy négyökrös fogata már nagyon kevés gazdának volt. A ló- és ökörfogatok arányát — mint fentebb jeleztük — a múlt század második felétől nem tudjuk megnyugtatóan nyomon követni. Az 1895,1911,1935. évi országos állatszámlálások ugyan községek szerint közlik a hámos lovak és igásökrök számát, de ezek az adatok csak a felvétel időpontjában lehettek helytállóak.

5 Az adatközlők visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a lovak és ökrök arányát nagymértékben befolyásolta a fuvarlehetőség. Ha nagyobb mennyiségű fa, gabona, stb. fuvarozására volt kilátás, több gazda ökreit lófogatra cserélte ki. A jól jövedelmező fuvarozás végeztével a lovakat eladták, szerényebb tartást igénylő ökröket vásároltak helyettük. A földnélküli zsellérek a rendszeres fuvarozás reményében mindig lófogatot tartottak. Igaerő haszna Az igásállatok egy naptári évre beosztott munkájának részletes ismertetésére nem vállalkozhatunk. A munka összetétele, időtartama ugyanis elsősorban tulajdonosának vagyoni helyzetétől függött. Nehéz volna eldönteni, hogy a falu mely társadalmi rétegéből vegyük a bemutatott modellt, hiszen az igaerő kihasználtsága minden rétegnél eltérő. A megbízható adatok összegyűjtése is gondot jelentene napjainkban, hiszen több mint két évtizede megszűnt a parasztság önálló gazdálkodása. A többnyire visszaemlékezésekre támaszkodható tanulmányunkban csupán felsorolását adhatjuk az igaerő éves igénybevételének. a) mezőgazdasági munkák Szántás, boronálás, gabona, takarmány behordása, vetés (az 1930-as évektől), a gabona nyomtatása (a nyomtatás lóval történt az első világháborúig), téli hónapokban trágyahordás. b) a család részére végzett fuvarok Gabona őröltetóse a malomban, értékesítésre szánt termékek (burgonya, káposzta, gabona) beszállítása a közeli piacra, a családtagok szállítása a határban végzett munkákhoz, rokonok meglátogatása a szomszédos falvakban, vásározás, stb. Mocsáry Antal 1826-ban írt monográfiájában nevezetesnek tartotta az őrhalmi (Trázs) és a környező falvak dinnye termelését.

6 A visszaemlékezések e nagyarányú dinnye termelésről már keveset tudnak. A dinnye helyét a múlt század végén, századunk elején a korai burgonya- és káposztatermelés foglalta el. A nagy mennyiségben termelt korai burgonyát és káposztát a közeli piacon (Balassagyarmat, Szécsény) nem tudták eladni, ezért lovas kocsira rakva a távolabbi piacokat is felkeresték áruikkal. Otthonról elindulva addig mentek, amíg az árut el nem adták. Gyakran előfordult, hogy 4—5 napig is úton voltak. Eljutottak így Kékkőbe, Losoncra, Salgótarjánba, Pásztora, sőt Budapestre is. (2. ábra) A gazda soha nem ment egyedül, feleségét vagy fiát magával vitte. Amikor egy-egy faluba értek, a gazda a település 269