Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Hausel Sándor: A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765–1945

Az állam elképzelése és a megye részéről felhozott érvek tükrözik a dologhoz való ellentétes hozzáállást. Míg ugyanis az állam a selyemtenyésztés elterjesztésével bevételi forrásait szerette volna növelni, addig a robotra épülő allodiális gazdálkodás élvezője, a nagybirtokos a munkaerőt féltette ettől. De nem egyedül ez az oka az ügy tengődésének. A selyemtenyésztés sok vesződséggel jár, különösen az első időkben. Külön helyiségre van szükség és könyvből, oktatással megszerzendő szakismeretre. Emiatt megnemértést és ellenszenvet váltott ki a nép között is, dacára a nagv propagandahadjáratnak

14 és az elvileg csábító pénzkereseti lehetőségnek. Es ez akkor országos jelenség volt. Végülis az 1765-től II. József trónraléptéig, 1780-ig eltelt 15 esztendő eredménye gazdaságilag e téren nem volt számottevő. Azonban felhívta a figyelmet egy művelési ágra, amely addig ismeretlen volt és nagy lehetőséget rejtett magában. Talán annyit könyvelhetünk el a számlájára, hogy a megye addig kopár területein eperfák zöldelltek. A megyei selyemhernyó-tenyésztés II. József idejében Az új uralkodó

15 tele reformtervekkel és ambícióval, újult erővel látott hozzá e művelési ág fellendítéséhez is. Spanyol és olasz telepeseket hozatott az országba, államosította a megyei selyemipari létesítményeket, a selyemtenyésztési felügyelőt állami alkalmazottá tette (de a megye fizette). Eltörölte a selyemgubó beváltásának állami monopóliumát, az utakra eperfát ültettett, 1784-ben 10 selyemtenyésztési kerületre osztotta az országot (Nyitra, Győr, Beszterce, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Pest, Pécs, Temesvár és Zágráb)

16

. Nógrád a pesti kerülethez tartozott. Minden megyében volt felügyelő, néhol gyakornok és eperfakertész is. Szigonibban megkövetelte a szakképzettséget a megyei felügyelőktől. Egységes instrukciót adott ki valamennyiük számára. Ebben a magasfokú szakmai képzettség mellett a magasfokú hivatalnoki hivatástudatot is követelményként írta elő: ,, . . . nemcsak, hogy hivatalát a legnagyobb húséggel és szorgalommal lássa el, hanem köteles minden esetben a legmagasabb kincstár érdekének előmozdítására, és mindennemű kár elhárítására törekedni."

17 Ekkor vált meg tisztségétől Komjáthy Ábrahám. Helyére Bodiczky Dániel került 1781-ben. Egyéb vármegyei feladatai mellett látta el nem túl hálás megbízatását (várnagy volt).

18 Közel negyven évig, 1824-ben bekövetkezett haláláig viselte e hivatalt. Bujákon székelt a vármegye itteni házában. Ez a ház

19 három részből állt. A tornácos lakóházban négy szoba, egy konyha és egy előszoba volt. A másik külön álló épület két szobát és egy konyhát foglalt magába. A harmadik épület volt az istálló és a kocsiszín. Továbbra is az ő feladata maradt az alispánon keresztül menő, a Helytartótanácsnak ssóló jelentések megírása, rendeleteinek végrehajtása, felügyelet a magbegyűjtésre, a csemeték kiültetésére, megóvására, a selyemtenyésztés népszerűsítése a nép között. Talán nehezebb volt ez annyival, hogy II. József állami alkalmazottá tévén a selyem tenyésztési felügyelőt, szigorúbban követelhetett. De ezen felül is, nem kevés közönnyel kellett megküzdenie. Kosdon például a kecskékkel rágatták le a csemetéket ; Balassagyarmaton a fiatal csemetéket lovaglópálcának használták ; a vadkerti bíró nem látván be az ügy gazdasági jelentőségét és lehetőségét hátráltatta a csemeték kiültetését a helységben.

20 25