Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Hausel Sándor: A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765–1945

X. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1984 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765 -1945 Hausel Sándor A megyei mezőgazdaságtörténetnek van egy olyan fejezete, a selyem hernyó-tenyésztés, amelynek a kezdeteitől a végéig fel-felcsillant Ígéretes kibontakozása. Azonban a politikai és gazdaságtörténetünk sűrű hullámverése mindig kimosta gyökerei közül a talajt. „A felséges Consiliumnak megírattatik, hogy a Selyem Tenyésztése ezen Megyében minden haszon és reménység nélkül sok Esztendőktűi fogva próbáltatik, azért annak folytatása káros volna. A Selyem Inspector Bodiczky Dániel felül pedig mind azok megírassanak, amelyekkel már megmutatta, hogy ha ezen környék alkalmatos volna is a Selyem Tenyésztetésére ő azon Hivatal folytatására alkalmatlan és a fizetését eddig is híjában s a Szegénység terheltetésivel vette fel."

1 Ez, a történetének első négy évtizedéről 1790-ben leírt két mondat negatív tartalma ellenére is figyelemfelkeltő. S nem a kuriozitása miatt, hanem mert hasonló adottságú megyékben számottevő gazdasági jelentőségre tett szert. A vármegyei vélemény kettős hatását, ti. hogy kiemelkedő gazdasági jelentősége nem, de története mégis volt, Leibniz elégséges alap törvénye oldotta föl.

2 A selyem előállítása és az azzal való kereskedelem szerves része volt az európai gazdaságpolitikának. A selyemhernyónak — ennek a háziasított rovarnak

3 — a tenyésztése mintegy ötezer éves múltra tekint vissza és a kínai nép történetében gyökeredzik. Noha titkát szigorúan őrizték, mégis elterjedt Keletről Nyugat felé haladva. Európába Bizáncon át a VI. században jutott el, ahol francia és olasz földön a XV. században már virágzó iparággá fejlődött. A kétszázötven évet megélt honi selyemhernyó-tenyésztés

4 és tőle elválaszthatatlan eperfaültetés története bővelkedett fordulatokban. Emlékét őrzik még a falvakban, elhagyott dűlőutak mentén magánosan vagy csoportban található eperfák (Morus alba v. nigra)

5

, amik a nagyszülőkorúak idején még egy gazdaságpolitikai cél tárgyát képezték. A hazai kezdetek A vészterhes törökkor fellegei már szétoszlottak, amikor 1700 körül egy bécsi olasz kereskedő, Pietro Passardi

6 a Baranya megyei Pellérden hazájából hozatott eperfát ültetett, megvetve ezzel a magyarországi selyemhernyó-tenyésztés

7 alapjait. S nem kevés sikerrel űzte. Tanúsítja ezt, hogy a királyi házak nemes ajándékként 23