Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról

foglalásáról, s főleg ostromáról azonban eddig még nem találtunk forrásokat. Valószínűtlennek látszik, hogy úgy ostromolták volna meg a keresztény csapatok a tizenötéves háború 1593. évi hadjárata során, hogy az egyébként minden más hadieseményről beszámoló szemtanúk és krónikások nem emlékeztek volna meg róla. A régészeti megfigyeléseink egyelőre nem tesznek lehetővé itt sem közelebbi korhatározást. A rétegekből ugyan csekély mennyiségű kétségkívül török, vagy török jellegű leletanyag került eddig elő — az igen sok sertéscsont csupán azt bizonyítja, hogy őrsége elsősorban nem igazi, kisázsiai mohamedánokból, hanem nagyrészt balkániakból, délszlávokból állt —, mégis úgy véljük, hogy 1569 és 1593 között török őrség védte várunkat keresztény ostromlók ellen, s ennek során az erősség teljesen elpusztult. Újjáépítésére nem lehetett lehetőség, de az ekkor már nem is volt érdemes, történeti szerepe véget ért. Remélhető, hogy az alsóvár feltárása során a vár pusztulásáról is nyerünk újabb adatokat, s talán eddig még közzé nem tett írott források is felbukkannak. Ugyancsak reméljük, hogy munkánk eredményeképpen nem csupán történeti ismereteinket gyarapíthatjuk, hanem hozzájárulhatunk a várnak, mint műemléknek megfelelő bemutatásához is. JEGYZETEK 1. A várromok helyreállítását Salgótarján Város Tanácsa, elsősorban Morvay Ernő volt elnökhelyettes és Vadas Andor volt főépítész kezdeményezték, akiknek a kutatás lebonyolításához nyújtott segítségéért ezúton is köszönetet mondok. Ugyancsak köszönettel tartozom Győrffy Dezső elnökhelyettesnek, Arató György főépítésznek, valamint a Nógrád megyei Múzeumok igazgatójának, Praznovszky Mihálynak és Szvircsek Ferenc tudományos titkárnak. — A feltárás során nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak munkatársaim, elsősorban Simon Zoltán régésztechnikus, aki e tanulmány rajzait is készítette, Tárnoki Judit, a Nógrád megyei Múzeumok régésze, valamint Dénes József és Juan Cabello kollegáim és Tóth Ferenc építészhallgató. 2. Az erre vonatkozó vélemények utolsó összefoglalása: BELITZKY.1.1981. 14—15., 19—22., illetve ott nem említve: KRISTŐ GY. 1973. 63. 3. KARÁCSONYI J. 1901.266. skk. adatait fogadja el általában a szakirodalom — így többek között MAKKAI L1954., BELITZKY J. é. п., FÜGEDI E. 1977. — anélkül, hogy adatait, értelmezéseit ellenőrizte volna. így a nemzetség birtokainak térképrevitele is ennek alapján történt: MAKKAI L. 1954. 38—40. Az újabb, sommás összefoglalás: BELITZKY J. 1981. 20. — Rendkívül meglepő, hogy a kutatás egyáltalában nem vett tudomást ENGEL 1977. kivételével Wertner Mór munkáiról, amelyben a szerző sokkal pontosabban értékeli az adatokat, s igen meggyőzően határozza meg a nemzetség „salgótarjáni", zagyvafői—szalatnyai, szőrős-bejei és Kálnói Ettre ágait: WERTNER M. 1901. 113—116., uő. 1908. 129—130. 4. Az irodalom eddig KARÁCSONYI nyomán, WERTNER kivételével — ld. a 3. jegyzetet — mindenütt az ún. Simon bán ágtól származtatta a Salgóiakat. A Gertrúd királyné elleni merényletben részt vett és ezért birtokai elvesztésével bűnhődött Simon bán leszármazóit azonban tévesen azonosították Salgó birtokosaival, ld. erre Wertner családfáját: WERTNER M. 1901. 116. — minderre Engel Pál hívta fel figyelmemet, amiért e helyen is köszönetet mondok. — Az ág első ismert tagjáról, I. Illésről 1227 és 1243 közötti időből rendelkezünk adatokkal, melyek Nógrád és Gömör megyei birtokairól szólnak: CD IV./l. 291., AUO. VI. 445., АО. V. 83. 5. CD IV./l. 401—409. Ebben esik szó arról, hogy a füleki várúr, Folkus megölte Illés fia Mihályt, aki nagy valószínűséggel Péter testvére volt. (Ld. erre WERTNER M. 1901. 115.) — Nem foglalkozok itt részletesebben Tarján korábbi történetével, melyre amúgy is csak nevéből következtet a kutatás: a törzsnévi helynév általában az uralkodó által végzett telepítésre látszik utalni. így a terület korábban királyi kézen lehetett, nem tudni, mikor kapta meg a nemzetség. V. ö. többek között BELITZKY J. 1981. 16—22. Az általa a Salgó-hegyen feltételezett ,,tűzzel-füsttel jelző őrállomást" nem tudom komolyan venni. Ismeretlen az ugyancsak általa idézett 1227. évi, Tarjánra vonatkoztatott adat forrása. 6. ÁUO. XI. 547., ill. CD. IV/3. 289—294. — ezt a birtokot megnyugtatóan még nem azonosították, WERTNER M 1901. 113. Kutasó mellé helyezi. — Ezt megelőzően a gömöri Taplócát (vagy Tapolcát) birtokolta még, melyet leszármazói 1327-ben cseréltek el, ld. 15. jegyzet. 7. ÁUO. VIII. 201. — FÜGEDI E. 1977. 102. e várat Baglyaskővel azonosítja, érvelését azonban nem találom meg* győzőnek. Egyrészt maga is úgy véli, hogy Péter birtokai — Tarján és Bárkány ( ?), Taplócáról nem tud — Holló" kőhöz is tartozhattak, másrészt nem indokolja, miért nem épülhettek fel Péter fiainak várai „nagy időbeli különb" 233