Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról
simuló ötszögletű bástyát" — mely véleménye szerint csekély felfalazással, zsindelyes szükségtetővel megóvható —, másrészt ,,a szikla tetején álló, hosszú négyszögletű épület" maradványát, mely utóbbi „magasabb részein valamikor toronyban fejlődött ki." Ezekre az alacsonyabb, szakadozott — legfeljebb 3—3,4 m magas — falakra is lehetne kilátófolyosót, tetőt tenni — írja — készített is minderre egy hevenyészett vázlatot, de a legfőbb gond az, hogy mindennek elvégzésére nincs pénz, a város hiába remélt állami támogatást. 59 1936-ra már belátta a polgármesteri hivatal, hogy a várromok helyreállítását csak saját erőből tudja elvégeztetni. Ekkor már csak a ,,várépítménynek a történeti kutatás során felderített" rajzait, egy részletes, a „külső várfal építési vonalát" is feltüntető alaprajzot, annak meghatározását kérték a Műemlékek Országos Bizottságától, „hogy távolítsák el a hordalékot, hogyan pótolják a hiányokat." Végülis költségvetésre és műszaki leírásra lett volna szükségük. 60 Most a korábban a helyszínen járt építész fia, Lux Géza utazott Salgótarjánba. Jelentésében a következőket találjuk: „A salgói várrom cca 620 m magas bazaltkúp tetejét koronázza. Szerényebb méretű, kislétszámú őrség befogadására készült erődítmény lehetett. A csatolt ala.prajzi vázlat szerint feltüntetett várfal teljesen műrészletnélküli, jóformán alaktalan, 0,5—-3,0 m-ig emelkedő, bazaltból emelt fal. Legjobban egy ötszögalakot mutató bástya őrizte meg formáját, falai a 4 métert is meghaladják. Ez a bástya Ny-i ötszögoldalával vékony csúcsot alkot, sziklára támaszkodik, melynek csúcsán két négy szögalap rajzú toronyépítmény falai foglalnak helyet. Ezek közül a Ny-i gyönyörű kilátást nyújtó ponton emelkedik, helyenként 3 m magas fallal." 61 Az említett 1:200 léptékű alaprajz ránk is maradt, ezt találjuk meg azóta is a megye műemlékeivel és a magyarországi várépítészettel foglalkozó munkákban. Bár számos vonatkozásban igen pontos felmérés — a feltüntetett szintadatok szerint biztosan szintező műszerrel készült —, mégis megállapítható róla, hogy végső kidolgozása — ha magasabb színvonalon is — hasonló módszerrel történt, mint Könyöki korábban ismertetett rajza. Nagyrészt folyamatos, legtöbbször egyenes, vonalzóval meghúzott „szerkesztett" falvonulatokat látunk rajta — helyszíni méréseit, megfigyeléseit Lux is kiegészítette. Legfőbb hibája e rajznak nem is az, hogy ott is jelöli az alsóvár falát, ahol az már biztosan nem látszott a felszínen, vagy hogy a szabálytalan ciszterna vonalát szépen körzővel húzza meg. Hisz emellett viszont igen jól rögzíti az alsóvár egyetlen jól kivehető helyiségét, a tőle északra induló falcsonkokat, s részben a felsővár északi oldala alatti falazatot. A későbbi —- csupán e rajzra és nem a terep ismeretére támaszkodó — irodalomban számos félreértés kiindulópontja lett az, hogy Lux az ötszögű ágyúbástyát —• leírásával ellentétben — egy önálló, nagyméretű toronyként ábrázolja, s ugyanúgy önálló építményként jelenik meg nála a felső sziklatömb nyugati végén elhelyezkedő téglalap alaprajzú épületrész is — a rajz szerint a csatlakozó falak ehhez később épültek volna hozzá. 62 Lux szemléjén néhány fényképfelvételt is készített, közülük a legjelentősebb a torony nyugati falának középső részét — pontosabban annak hatalmas kiszakadását — ábrázolja (5. kép), s arra utal, hogy itt egy esetlegesen feltételezhető bejáratnak már semmilyen nyoma sem volt látható. Két további felvételen az ágyúbástyát látjuk, csekély részletektől eltérően a mai állapotnak megfelelően, lentről, déli irányból (6. kép), valamint felülről, a toronyból fényképezve (7. kép). Lux egyúttal terveket is készített a bástya és a torony lefedésére, utóbbinak kilátóvá való kialakítására. Részletterveket azonban csak a toronynál találunk 219