Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához

a táj mellett annak lakóira is éreztette hatását, a nők erkölcsi normáinak fellazulásával együtt haladt a férfiak szemléletének átalakulása is.

13 A képviselőtestület ismét egyhangúan támogatta a kocsmákhoz hasonlóan a bordélyházak létesítésére benyújtott kérelmeket. A dualizmus időszakában a bordélyengedélyeket egymás után adták ki, s az indoklásban ugyancsak az „idegen, szocialista eszméktől saturait munkások" a ,,nő tien munkások folytonos, rohamos szaporodása" és ,,a műveltség legalacsonyabb fokán álló népesség érdekei" szerepeltek. Salgótarján község vezetői mindig egyhangúan hozott határozattal véleményezték az esetek nagy többségét.

14 A prostitúció lényegét tekintve nem más mint „testüket áruba bocsátó nők foglalkozásszeríí pénzkeresete mint társadalmi jelenség; üzletszerű kéjelgós."

15 A prostituálódás tényéhez tehát két személy szükséges, az egyik aki magát felkínálja, a másik pedig, aki a felkínálkozást elfogadja. A prostitúció lényegének megítélésében a harmadik tényező, maga a társadalom, a magyar ipari kapitalizmus, mely megszülte Salgótarjánt, a gazdasági élet fellendülését, bőven elégséges volt arra, hogy a prostitúció szaporodjék, s tűrje ahelyett, hogy kifejlődését megakadályozná.

16 Salgótarjáni prostitúció kialakulását végigkötve legmegbízhatóbb forrásra voltam utalva, azaz a törvényeket, rendelkezéseket használtam fel. A törvényeket, rendelkezéseket ahol ezt megkívánja, teljes szövegben közlöm, hogy ezeknek szemléletéből közvetlen képet nyerjünk a magyarországi s főleg nógrádi prostitúciónak elterjedéséről, formájáról, ártalmairól s az állammal, a községi majd városi hatóságoknak ezekkel szemben alkalmazott későbbi eljárásairól. Az évszázadokon át kialakult felfogás a prostitúciót egy természetes, sőt szükségszerű jelenségnek ismerte el, de sokáig „terra incognita"-ként kezelte. Kezdetben a XI—XII. sz.-ban meretrixeknek nevezték őket és a prostitúció határai elmosódtak. A polgárosodással, a városiasodással (XIII—

XV. sz.) megjelent és elhatalmasodott a prostitúció is. A XV. szd.-ban a hatóságok rendezik és oltalmazzák a prostitúciót. Budán pl. törvény biztosította a feltűnő sárga színű szalag viselését a fejkendőn. (Ez már a későbbi reglementálás korai megnyilvánulása.) A XV. szd.-ban közegészségügyi szempontból tartották szükségesnek a bordélyok létesítését — pl. Pozsonyban az irodalom ismer egy bordélyt a XV—

XVI. szd.-ban. (A bordélyházi rendszer hazánkban mégis csak évszázadokkal később, a legutóbbi időkben tudott csak gyökeret verni. A bordélyházak Magyarországon 1928-ig prosperáltak.) A venereás betegségek feltűnésével a XV. sz. végén Európát végigpusztító szifilisz járvány után, a XV—

XVII. szd.-ban kezdődött a prostitúció üldözése. Kezdetben kizárólag a szexuális erkölcsök javításával kívánták a venereás betegségek számát csökkenteni. Az idevonatkozó irodalomból ismeretesek a szigorú, sőt kegyetlen eljárások, melyekkel a szexuális kihágásokat megtorolták. A hatóságok egymás után hozták rendelkezéseiket, írtóhadjáratokat vezettek az erkölcstelenség kipusztítására, amit a pellengérek, korbácsolások és helyenként a száműzetések eszközeivel igyekeztek elérni. A Nógárd megyei alispán 1549-ben kibocsátott földesúri szabályzatának szigorú rendelkezései többek között a következőket írják elő :,,... Az mely házas ember mással latorkodik az pellengérben szegezzék az szerszámát és egy sarlót adjanak kezébe, hadd metssze le ő maga. Annak felette tíz jámbor polgárokkal és tíz jámbor asszonyállatokkal térden állván ő maga kövesse meg feleségét. Ha pedig asszonyállat vétkezik, azonképpen kiverjék a faluból. Valamely ember, ifjak, nőtlenek, az falura gonosz asszonyállatot (prostituáltat) hoz, kilencz marok vesszővel igen verjék ..." Időközben mind a hivatalos és mind a közfelfogás megváltozott a prostituáltak megítélésében. A prostituáltak összeírásáról először 1676-ból van írásos emlék Bars 198