Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adatok a Kommunisták Magyarországi Pártja salgótarjáni szervezet megalakulásának körülményeihez (1918. december)

nőtt ki. Nem beszélve arról, hogy a KMP tagok egyben szakszervezeti tagok, bizalmiak, főbizalmiak is voltak. S ha néhány példa utal is arra, hogy a KMP tagokká vált szakszervezeti tagok kiléptek a hagyományos szakmai szervezetből, bizonyosan nem volt általános annak elfogadása, hogy mozgalmi múltjuk szervezetei ellen lépjenek fel akkor, amikor pl. a bányászok csak néhány hónapja hozhatták létre szervezeteiket, illetve szabadabban élhettek polgári demokratikus jogaikkal. Ugyancsak a politikai problémakörhöz tartozik, hogy a szakszervezetből kilépettek „térjenek vissza és a szakszervezetek keretein belül folytassák a harcot a szakszervezeti bürokraták és a szocdempárt, valamint a burzsoázia ellen." — hívta fel a népgyűlés hallgatóságát Szaton Rezső. A visszaemlékezés fenti mondatára bizonyára rányomta bélyegét az 1920-as évek végére, az 1930-as évek elejére a KMP-ben meghonosodott szociáldemokrata ellenesség. Véleményem szerint 1918 végén, 1919 elején politikai hiba lett volna a szociáldemokrata párt ellen — saját tagjaikkal — harcot hirdetni, illetve indítani. Nem is beszélve arról, hogy nem lehet azonos megítélés alá vonni a szociáldemokrata pártot és a burzsoáziát ! Bár a szociáldemokrata vezéreket már korábban árulónak bélyegezték. (Viszont az SZDP vezetői nem azonosak magával a párttal.) Szűklátókörűség lett volna harcot hirdetni a szociáldemokrata párt ellen akkor, amikor a kommunista politika éppen a munkásság szervezeteiben — a szakszervezetekben és SZDP szervezetekben — kezdett tért hódítani. A hagyományos, s évekig az egyedüli munkás szervezet ellen fordítani a hangulatot akkor, amikor a párt szervezeti kiépítése nem fejeződött be — s hozzáteszem nem fejeződött be még a Tanácsköztársaság idején sem, csak a párt politikája eresztett gyökeret az agitáción ós propagandán keresztül — apolitikus lett volna. De más a párt politikájának terjedése, elfogadása és más a KMP önálló szervezeteinek kiépítése. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a szakszervezetek összbizalmi testülete mondta ki a KMP-hez való csatlakozást, melyet a népgyűlés megerősített. Következetlenség a szakszervezeti bizalmiakat s rajtuk keresztül a szakszervezeti tagokat (akik egyben SZDP tagok is voltak) felszólítani a saját szervezetük elleni harcra. A tömeges, nyílt kiállás a KMP politikája mellett, az egyetértés a KMP politikájával akkor még nem eredményezhette azt, hogy szembeforduljanak „saját" szervezeteikkel, legyen az szakszervezet, vagy MSZDP szervezet. Ezért Szaton Rezső visszaemlékezésében nyomon követhető szociáldemokrata-ellenesség a visszaemlékezés-írás időpontjának politikai vetülete. Szaton Rezső a visszaemlékezése végén jelezte, hogy a folytatás következik. Ez azonban ismeretlen okból elmaradt. A Sarló és Kalapács hasábjain közölt visszaemlékezése a KMP salgótarjáni szervezetének megalakulásáról, a kommunista politika térhódításáról szervesen illeszkedik be eddigi ismereteinkbe, gazdagítva, gyarapítva azt. Mindezek után néhány gondolat a párt országos vezetésének korabeli állásfoglalásáról a pártszervezetek működésére vonatkozóan — összefüggésben a helyi eseményekkel. Mindenekelőtt a Kommunisták Magyarországi Pártja ideiglenes Szervezeti Szabályzata az irányadó, mely a párt helyi szerveiről a következőket írja: ,,4. A párt helyi szervei kétfélék: a) területek szerint alakult (városi, falusi, nagyobb városokban kerületi) csoportok: b) üzemek szerint alakult (gyári, múhelyi) csoportok. 184