Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adatok a Kommunisták Magyarországi Pártja salgótarjáni szervezet megalakulásának körülményeihez (1918. december)

tel rendelkeztek. Vagy ha még nem — mint Juhász István emlékezik — miért nem otthon szervezték a munkásságot ? Gondolatsorom következő problémája: A Nógrád megyei bányász munkásmozgalom története állítása szerint a salgótarjáni iparvidéken a területi és az üzemi szervezkedés, illetve e kettős elv kombinációjaként bontott zászlót a kommunista mozgalom. Salgótarjánban több KMP szervezet jött létre, így többek között az acélgyári szervezet is a salgótarjáni pártszervezet vezetőségének megválasztása után, mely köztudott, december 26-án a késő esti órákban volt. Kétségeim támadnak aziránt, hogy a salgótarjáni pártszervezet létrejötte után a KMP központi vezetői az erők decentralizálása mellett foglaltak volna állást. Véleményem szerint, ha eltekintek attól, hogy akkor nem alapszervezetekről volt szó, akkor sem bizonyított tény, hogy Salgótarjánban több pártszervezet alakult az egy, az egész községet, sőt a környező bányásztelepüléseket is felölelő pártszervezetnél. S ha már a december 26-át megelőző napokban a gyáripari munkásság csatlakozásával kiegészült a kommunista mozgalom, miért volt szükség arra, hogy Salgótarjánban több pártszervezetet hozzanak létre, ami egyébként nem is bizonyított tény. Továbbá, ha figyelembe vesszük a salgótarjáni iparvidék munkásságának szociáldemokrata és szakszervezeti szervezkedését a KMP megalakulását megelőző időkből, akkor nyilvánvaló, hogy e tekintetben a kommunista párt nem választott, nem választhatott más utat a pártszervezés szempontjából, mint a munkásság hagyományos szervezeteit, a szakszervezeteket. Salgótarjánban pedig 1918-ban csak egy bányász és egy vasas szakszervezet működött területi és nem üzemi elvek alapján. Konkrétan: pl. egy vasas szakszervezetben tömörült az acélgyár és a Hirsch-gyár munkássága. A szociáldemokrata pártnak is egy szervezete volt egész Salgótarjánban. így érthető és ezzel magyarázható, indokolható is, hogy a KMP országos létrejötte után néhány héttel elsősorban nem az üzemi pártszervek létrehozása volt napirenden, hanem egyáltalán a kommunista pártszervezet létrehozása. Ez pedig Salgótarjánban nélkülözte az üzemi szervezkedési elveket, a területi elvek alapján ment végbe, mint ahogy erről a fellelhető források, elsősorban a Vörös Űjság tudósításai is szólnak. Az 1919. január 1-i népgyűlésről 1919. január 4-én Kommunista győzelem Salgótarjánban címmel közölt híranyagot a Vörös Újság. A nagygyűlésről szóló írás idézett részének első mondata, mely szerint a salgótarjáni vas- és fémmunkások a bányászok kértek előadót a KMP Központi Bizottságától, cáfolja a Nógrád megyei bányász munkásmozgalom történetében leírtakat. Ugyanis, ha december 26-a előtt a környező községekben, de Salgótarján peremkerületeiben, pl. Somlyóbányatelepen, s december 26-án, vagy az azt követő napon az acélgyárban is megalakult volna a pártszervezet, akkor nem a szakmai szervezkedés elvi alapjain álló munkások, bizalmiak kértek volna előadót, hanem a szénmedence, ill. iparvidék pártszervezeteit összefogó salgótarjáni pártvezetőség, azaz a feldolgozás szerint ,,e pártszervezetek területi irányító szervé". Csakhogy véleményem szerint 1919. január 1-е előtt, — annak ellenére, hogy pártszervezet, pártvezetőség létezett Salgótarjánban, — az MSZDP még tartotta, ha nem is szilárd állásait a munkások között éppen a munkásság hagyományos szervezetei alapján s annak a jobboldali agitációnak következtében, mellyel a kommunistákat vádolták a szakszervezeti egység, a munkásegység felbomlásáért. 1919. január 1-е előtt még nem volt egyértelmű a munkásság teljes balratolódása, a kommunista párt egyértelmű győzelme a munkásság soraiban. Ezért nem tartom valószínűnek, hogy 1919. január 1-én tartották az első kimondottan kommunista nép12* 179