Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására

A felvázolt adatok és összefüggések áttanulmányozását követően — mintegy összegzésként — elmondható, hogy Balassagyarmat tőkés iparfejlődésére rendkívül súlyosan hatottak a trianoni békeszerződést követően kialakult országos és helyi viszonyok. Egyértelműen leszögezhető, hogy Nógrád vármegye határmenti megyeszékhelyén a nemzetközi békeszerződés nyomán a helyi iparfejlődés kettős veszteségeket szenvedett. Az első — közvetett — veszteséget az ország gazdasági helyzetének dezorganizálódása okozta, mellyel párosult a második — közvetlen — hatás, nevezetesen Balassagyarmat saját, helyi gazdasági gravitációs körzetének szétbomlása. Ugyanakkor történelmietlen az a Horthy-korszakban kialakított nézet, hogy a trianoni békeszerződés az egyetlen és kizárólagos oka annak, hogy a megye székhelyén jelentős nagyipar nem alakulhatott ki, még a két világháború közötti időben sem. Történelmietlen viszont az 1950-es évek dogmatikus időszakában kialakított azon nézet is, amely a trianoni békeszerződés tényleges hatását teljesen mellőzve a város lakosságának egészét nevezte ki — mintegy a város lakosságának „eredő büne"ként — nagyipar és munkásellenesnek. (így a korabeli politikai érdekeknek megfelelően a Horthy-korszakban Balassagyarmat a ,,trianoni veszteségekért" a ,,hős határmenti végvár"-ak közé soroltatott, míg az 50-es években viszont a „büntetendő reakciós város" bélyegét volt kénytelen magán hordani az itt élő lakosság. Míg a Horthy-korszak „magasabb" politikai érdekei Balassagyarmatot megyei jogú várossá emelték, addig az 1950-es években Balassagyarmat, mintegy büntetésként, a megyei beruházási költségből 0,1%-kal részesedett, mindenféle jelentősebb iparfejlesztést meggátolva Balassagyarmaton.) A tárgyalt határmenti megyeszékhely tőkés iparfejlődésbeli elmaradottságának — a trianoni békeszerződés „kettős" hatása mellett — azonban a legdöntőbb és legmélyebb oka a feudális politikai csökevényeknek a vármegye székhelyén való továbbélésében, a félfeudális vármegyei arisztokrácia foggal-körömmel védelmezett maradék előjogaiban keresendő, amelyek már a XIX. sz. végén — XX. sz. elején is akadályt gördítettek Nógrád vármegye székhelyének tőkés iparfejlődése elé. E szemlélet nem tűnt el az első világháborút követően sem, sőt mindinkább Balassagyarmatra koncentrálódott. Ide „gyülekeztek "azok a megyei — a feudális politikai előjogok maradványaival rendelkező — erők, akik előjogaik és nem egy esetben elvesztett birtokaik visszaszerzésének reményében harsogták a Horthy-korszak revíziós, nacionalista, antiszemita és antikommunista nézeteit. (Nem véletlenül kerültek ki éppen ebből a környezetből olyan személyiségek, mint Jeszenszky Kálmán pápai prelátus, gróf Mailáth Géza mailáthgárdonyi földbirtokos, báró Buttler Ervin kelecsényi földbirtokos, országgyűlési képviselő, vagy a már említett Scitovszky Béla, ill. Sztranyavszky Sándor . . .) Ezek a trianoni békeszerződés következtében politikailag egyre agresszívabbá váló erők valósággal rátelepedtek Balassagyarmat lakosságának két világháború közötti politikai, gazdasági és kulturális életére. A két világháború között a helyi iparfejlesztés tényleges és reális útjainak keresése helyett tehát az „iparfejlődés szükségességének" hangoztatása olyan demagógiává vált, amely a revíziós törekvések elleplezésére, a város tőkéseinek, iparosságának és proletariátusának — a város dolgozó lakossága egészének — a félrevezetésére szolgált. 167