Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására
donosai a Felsenburg család tagjai — Felsenburg Ödön, Felsenburg György és Felsenburg Pál — lettek. A Felsenburg-féle szeszüzem 1941. február 27-ig működött. 75 ) 1924. március 26-án 20 000 000 К alaptőkével jött létre egy újabb szeszgyár, a Rudnai Márton-féle Likőrgyár 76 , amely azonban igen hamar, 1926. december 27-én be is szüntette termelését. 1929-ben létrejött a város első tejfeldolgozó üzeme, az Ehrenfeld-féle Sajtgyár. Balassagyarmaton perzsaszőnyeg-gyártás is folyt ebben az időszakban, a fogházban raboskodó elítéltek (kb. másfélszázán) ,,sirasi, bocharai, afgáni, samarkandi, anatóliai, kínai ós más keleti szőnyegeket készítettek", melyek — Rosenfeld Ottó budapesti kereskedő közreműködésével — Budapesten is híresekké és keresettekké váltak. 77 A vizsgált időszakban a már az első világháború előtt is üzemelt ipartelepek közül tovább folytatta tevékenységét — a megújított — közvágóhíd és jéggyár, a már az első világháború előtt is üzemelő két gőzmalom egyike, valamint a villanygyár. A korabeli helyi sajtó különösen sokat cikkezett ez utóbbi gyárról, ill telepről. „Villanygyárunk a gépek rozoga volta és fűtőanyag hiányában kedden nem működött, amely üzemzavar meglehetősen kellemetlenül hatott." 78 A villany teleppel kapcsolatos állandó problémák csak 1928-ban rendeződtek véglegesen, amelyek következtében a helyi kis- és nagyüzemek villanyellátása rendkívül bizonytalan volt. 1929-ig Balassagyarmaton a napi 24 órából mindössze 9 órában volt áramszolgáltatás. Ennek ellenére a feudális szemléletű vármegyei arisztokrácia által uralt megyei közgyűlés csak nehezen volt hajlandó „megemészteni" a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. „szemérmetlen" ajánlatát. A vármegyei tavaszi rendes közgyűlést előkészítő állandó választmányban az alispáni jelentés kapcsán szóba került a vármegye villamosításának ügye is (amely nélkül nagyipar nem lehetséges). Ügy a főispán, mint az alispán tájékoztatta az állandó választmány tagjait, hogy 102 község egyesült, s várva várják a villamosítást, melynek akadálya a tőkehiány, „így jutottunk mi az egyedüli komoly ajánlattevőhöz, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-hoz, mely hajlandó a huzalokat kiépíteni s az országos egységárban az áramszolgáltatást nyújtani, de a vármegyétől 1 000 000 pengővel meginduló 3 évente emelkedő hozzájárulást kíván, mely a vármegyére nézve elviselhetetlen ... A salgótarjáni kőszénbánya rt. a legnagyobb hálátlanságot követi el szülőanyjával a vármegyével szemben, mely adta neki az anyatejet, dédelgette fölnevelte, kezdettől fogva sokat elnézett neki s ma is elnéz . . . Mussolini más példát mutat az ilyen vállalatok mohó étvágyának kielégítésére, aki nem engedi az effajta vállalatokat kaláccsal jóllakni, csak ünnepnapokon . . . 79 Végülis — ha kompromisszumos megoldással is, de —-a szerződés megkötésre került, és azt a megyei törvényhatósági bizottság még 1929-ben jóvá is hagyta. Az áram szerződésben foglalt egységára a magánfogyasztók számára 68 fillér, közvilágítás esetén 40 fillér, ipari fogyasztás esetén 35 fillér, a város által fenntartott üzemek (vágóhíd, jéggyár, szeszfőzde) számára pedig 20 fillér/kWó volt. 80 (A fentebb szándékosan hosszabban idézett cikk a trianoni békeszerződést követő évtizedben Balassagyarmaton is felbukkanó „új eszmék" térhódítására rá is utalnak, amelyekről a későbbiekben részletesebben is szólunk.) Jelentős problémák adódtak a vasút üzemeltetésével kapcsolatosan is, ami a vasúti munkásság helyzetének romlását eredményezte, de a helybéli vasutassággal kapcsolatosan — az új államhatárok létrejöttének következtében — nemcsak a helyzet romlásáról, hanem kenyeret adó foglalkozásuk puszta létének elvesztéséről vagy fennmaradásáról volt szó. ,, 1920-tól kezdve a balassagyarmati vasúti csomópont je158
