Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására
Ellenzék 1897. április 8-i számában is olvashatunk híreket újabb vasutas családok beköltözéséről : „ . . . A miskolczi üzletvezetőség hatásköre tetemesen kibővült a kereskedelmi miniszter azon rendelkezése folytán, hogy a B. Gyarmat—Párkánynána közötti vasútvonalnak városunktól Csata állomásig terjedő részét a fenti vezetőség felügyelete alá osztotta be. így városunk lakóinak száma is tetemesen megszaporodik, mivel mintegy 35—40 vasúti munkáscsalád költözik közénk s otthonuk a Salgó Gábor tulajdonát képező s most épülő házakban leend." 21 Ugyanekkor a vasutasok mellett említést kell tenni a megyei börtön 168 magánzárkájában raboskodó, ipari munkát végző elítéltekről, akik természetesen a balassagyarmati tőkés vállalkozások legolcsóbb bérmunkásai voltak: ,,A helybeli fogház dologházában elítéltjeink egy része szabóiparral más része sátorkaró készítéssel foglalkozik". 22 Elmondható tehát, hogy a balassagyarmati ipari proletariátus heterogén összetételű volt, összlétszáma mintegy 650—700 főre tehető (350 kis, ill. nagyipari segédmunkás, 164 közlekedésben dolgozó, 168 elítélt). — A vármegyeszékhely lakosainak száma 1910-ben 10 887 fő 23 , ebből tehát a tág értelemben vett ipari proletariátus aránya mindössze hozzávetőlegesen 6—7%. Ugyanakkor, amikor pl. a megye másik — rohamosan kapitalizálódó •—• városában, Losoncon az összlakosság száma (az ott állomásozó katonaság is beleértendő) 13 555 fő, ebből a gyári munkások száma 3800 fő 24 — a lakosság 28%-a. Nem is szólva Salgótarjánról, ahol a gyári munkások aránya — az összlakossághoz viszonyítva — a századfordulón országosan a legmagasabb volt (1900-ban Salgótarján lakosainak száma : 13 544, ebből a bányászatban és az iparban foglalkoztatottak száma együttesen 9786 fő 25 , a lakosság 72,9%-a. — Ez az adat azonban az eltartottakkal együtt értendő. —) Balassagyarmat századfordulós-századeleji iparfejlődésének legdinamikusabb és legszembetűnőbb mozzanata az építőipar nagyarányú előretörése. A korábban felsorolt építőipari tőkés nagyüzemek mellett ennek a megállapításnak a helyességét támasztja alá az építőipari kisiparban dolgozók magas száma is. Álljanak itt mindössze egyetlen esztendőnek — az 1910-es évnek — az adatai. 1910-ben Balassagyarmaton építőmesterek voltak: Karlik János, Mánossy Alajos, Mohácsy László 25 kőművesmesterek; Dénes Mihály István, Farkas Mihály, Fodor Sándor, Hlavaj György, Hoffmann Hermann, Kondor Miklós, Műnk Dezső, Petro Károly, Szeverenyi János, Szeghő Lajos, Szlancsók Imre, Vancsó József 27 ; ácsmesterek: Szeverenyi János, Farkas Mihály, Murár Lajos, Pethő Gyula 28 ; asztalosmesterek: Antalik Béla, Frey Miklós, Hácsik János, Hanzel János, Horváth Károly, Kirschner Sándor, Králik Mihály és fiai, Králik István, Králik Ödön, Paczolay Gyula, Petro József, Róth István, Schuchmann Rudolf, Schuchmann Sándor, Szultz Mór, Szedlarik Antal, Sztankovics István, Tímár István, Vargha István 29 ; lakatosmesterek: Nagy Ferenc, Szikszay Antal, Bodonyi Béla, Koppá és Mofflár, Zimling Géza, Kohn Bertalan, Ujcsek Pál, Grosszmann Salamon, Róth József, Aszódszky János, Szeidl Vince, Holhmann Gyula Lajos, Skribák János 30 ; bádogosmesterek: Lotharidesz János, Schwarcz Márton, Steiner Miksáné (özvegyi jogon), Steiner Náthán 31 ; szobafestők és mázolok: Balázs Gyula, Rusznyák Bertalan, Schwarz Náthán, Siket István, Szabó József, Rosenberg Mór, Klein Hermann 32 ; kályhásmesterek : Haidecker János, Kohn Márk és társa 33 ; ,,szerelő"-mesterek (gáz-és vízvezeték-szerelők) : Sternlicht és Vajda, Jankovics János, Steiner Bertalan. 34 Ezekhez az építőipari mesterekhez hozzá kell még számítanunk az építőipari proletariátust, akik „többen voltak félszáznál is" 35 , továbbá az építőipari tanoncokat is. A tanoncokkal kapcsolatosan elmondható, 148
