Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

A képek általában nagy méretűek, de vannak közöttük közepes nagyságúak is. A legnagyobb alkotása a gácsi és a kiscsalomj

ai. Az első oltárképet Vükére festette 1888-ban. A sajtóvisszhang meglehetősen reklám ízű volt, hiszen a balassagyarmati lapban nyilatkozat jelent meg, amelyben a vilkei elöljárók, a falu első emberei azt tanúsítják, hogy Kubányi Lajos a vilkei templomba szép és főleg olcsó oltárképet készített, s egyúttal ajánlják őt a megye figyelmébe.

54 Ezek után gyorsan jött a többi megrendelés is. A Losoncz és Vidéke híradása, szerint 1889-ben elkészült a gácsi oltárkép — „ismert nevű festőművésznek" nevezi Kubányit — s újólag dícsérőleg írnak róla.

55 Az oltárképek témája igen változatos, de vannak bizonyos témák, amelyeket Kubányi többször is megfestett, természetesen mindig változó beállításban: három esetben is találkozunk oltárképein azzal a bibliai jelenettel, amikor a kisgyermeket Jézushoz viszik, aki megáldja őket. (Kiscsalomja, Turicska, Korna). Két ízben is megfestette a feltámadás témáját, amikor a feltámadt Jézus találkozik Mária Magdolnával s a háttérben a barlangban az angyal ül. (Szécsény, Bér.), A keresztrefeszítés téma is foglalkoztatta őt, de ezt már nem ismétlődő motívumokkal alkotta meg. (Alsóesztergály, Libercse, Gács.) A Getsemane kert motívuma is kétszer tér vissza, de mindkét esetben más-más megfogalmazásban. (Felsőesztergály, Balassagyarmat. ) Az ipolyrónai oltárkép a mennybemenetel jelenetének megfestése, míg a nagyméretű vilkei oltárképen a „mindenszentek" témát örökítette meg. Mária megkoronázása mellett mint főalakok állnak a közismert szentek: Nepomuki Szent János, Szent Ágoston, Alexandriai Szent Katalin, Szent Borbála, Keresztelő Szent János — és Szent István, aki természetesen díszes magyar ruhában pompázik. A málnapataki oltárkép Jézus megkísértése a pusztában ábrázolása, a polichnói pedig a szamáriai asszony jelenetét ábrázolja. A nagykürtösi templomi képe Kubányi teljesen egyedülálló alkotása ebben a sorban, témáját illetően. A kép közepén a keresztrefeszítés jelenete áll, baloldalon az Ószövetségből ismert rézkígyó jelképe, míg jobboldalon Jákob létrája — azaz a kereszt előképeinek megfogalmazására vállalkozott a festő. Oltárképei a festő biztos tudásáról tanúskodnak. Különösen figyelmet kelt színvilága: képei többségén világos, tiszta színekkel dolgozott, kiváltképpen a kéket alkalmazta szívesen. Krisztus alakjai elég egysíkúak, gyakorlatilag ugyanaz a fejkompozíció szerepel mindegyik képén. Kezdeti alkotásán a beállítás még meglehetősen merev, nehézkes, „münchenis", nincs bennük egyéniség, eredetiség, de később főleg a kisebb méretű képeken már életszerűbbek a jelenetek. Természetesen meszszemenően alkalmazkodnia kellett megrendelői igényeihez, s egy falusi oltárkép nem is volt alkalmas lehetőség arra, hogy festői elképzeléseit megvalósíthassa, arra viszont igen, hogy egy-egy alak, vagy beállítás megfogalmazásával előtanulmányokat végezhessen későbbi világi munkáihoz. S helyenként az is felismerhető, hogy némelyik oltárképének „előképe" is volt, rendszerint Munkácsy Mihály valamelyik bibliai témájú festménye volt rá nagy hatással. Portréi Kétségkívül ez a legkevésbé sikerült ága művészetének. Egyszerűen fogalmazva ; nincs élet a portréiban! Alakjai merevek, hidegek, hiányzik belőlük az egyéniség, a személyiség szuverenitásának sajátossága. Pedig nagyon sok portrét festhetett ismer121