Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

festészet megélhetési forrás lesz-e vagy pedig csak kellemes időtöltés, képességeinek jobb fejlesztésére. Ha ezt a képet nem is ismerjük, ismerünk két ugyanekkor keletkezett festményét a Gyorsan jött büntetés (1880) és a, Mi van a szekéren? (1880) címűeket. Ezek technikai megoldása nem áll még messze a mukedvelőségtől. Mindkettő életkép : az elsőn egy libát lopott cigányt húznak deresre a zsandárok, míg a másodikon egy pandúr kóbor cigánycsapatot vet vizsgálat alá. Nem ismeretlen dolog a megye történetében a kedvtelésből festegető nemesember alakja. Gondoljunk csak Madách Imrére, akinek rajzai, festményei egyaránt fennmaradtak. Igen messze állt teljesítménye még a kor színvonalától is, de ő nem is akart művész lenni. Számára a művészeti alkotótevékenység a romantikus ember teljességének keresése, az önmegvalósítás egyik lehetséges formája. S ha tanult is festeni, ez a tanulás nem az elhivatott művész stúdiuma volt. Kubányi is erről a szintről indult, habár benne egyértelműen kimutathatók a tehetség jelei. De ha nem vállalta volna az iskolázást, kétség kívül ő sem jutott volna túl egy különc ember egy piktorkodó patikus szintjén. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 1885-ig még két képét említik a megyei lapok. 1882-ben ,,jeles kezdőművészünk"-nek titulálják, ami ugyan lehet elírás a festőművészünk szó helyett, mindenesetre azonban így is találó. Egy balassagyarmati kereskedő kiarakatában ugyancsak láthatók e képei : Az egyiken egy tót menyecske viszi eladni egyetlen tyúkját, a másikon egy „kedélyes téli jelenet" látható. A cigánycsalád egyik lova kidőlt s a ,,dade vakarja a fejét s aggódik: Quid nunc ?". Az 1884-es híradás már olyan képről szól, amelyet a budapesti közönség is láthatott a téli tárlaton. A Keresztelési lakoma című festményéről szólván azt jegyzik meg ,,a technikai kivitel iránt alapos megjegyzések tétettek a műkritikusok által."

37 Ekkor Kubányi már legalább három éve tanult a Müncheni Akadémián. Fennmaradt egy-két ekkori tanulmánya, amelyeken egyértelműen látszik a frissen szerzett iskolai tapasztalat, a gyakori másolások eredménye, a németalföldi mesterek közvetlen és még feldolgozatlan hatása. Bajor paraszt (1882), Bajor nő (1882) Gyászoló özvegy (1882) stb. A Müncheni Akadémia a magyar művészettörténet egyik jelentős állomásának tekinthető.

38 Szólnunk kell róla röviden mert jellegzetességei szinte teljes egészében kimutathatók Kubányi egész életművén. A képzőművészet iránt érdeklődő magyar fiatalokat ekkor négy hely várta: Bécs, Róma, Párizs és München. Lyka Károly találó megállapítása szerint Bécs a nyolcvanas évekre már elveszítette a vonzását, ,,a másik három központ azonban igézőbb volt. Róma jelentette a ragyogó múlt kincsesházát, Párizs a dúsan ígérő jövőt, München a hasznos élő jelent." München a nyugalom színhelye volt. Az itt tanuló fiatalok biztos mesterséget, izmusok izgalmaitól mentes festészetet tanultak. Itt lehetett legkönnyebben ösztöndíjat kapni. A város tele volt múzeumokkal és kiállításokkal, remek körülmények között — ha volt egy kis talentuma — a növendék — és még pénzt keresni is akadt lehetősége a számtalan műkereskedés jóvoltából. S természetesen az Akadémia volt a legnagyobb vonzerő. Nem lehet véletlen, hogy a Müncheni Akadémián 1809—1945 között 353 magyar fiatal tanult festeni. (A kelet-európai országokból jött növendékek túlsúlya is kimutatható. Lengyelországból 177, Oroszországból 130, Csehszlovákiából 93, Jugoszláviából 67, Romániából 49, Bulgáriából 25 növendéket jegyeztek fel).

39 113