Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

ban legalábbis a műfaji megoszlást illetően. Dobó Sándor társulata 1897-es műsorát így hirdette: Libapásztor (operett) Sanyaró Vendel a diurnista (bohózat) Csillaghullás (népszínmű) Mongodin úr felesége (vígjáték) A szultán (operett) A lengyel zsidó (színmű) A madarász (Zeller) Bánk Bán (Katona J.), Az ötödik pont (operett) Ne hagyd magad Schlesinger (bohózat), Az asszony verve jó (bohózat), Az állatszelídítőnő (vígjáték), Rafael (dráma), Orfeusz az alvilágban (Offenbach), Rippl van Winkle (Planquette). Előfordultak más színházi jejlegű produkciók is, amelyeket általában kisebb siker fogadott. így például 1888-ban Szakáll Antal ,,műszavaló" előadásán néhány irodalommal foglalkozó egyénen kívül más nem is vett részt írja a balassagyarmati lap, pedig a műsorát igen jól állította össze. Petőfi, Schiller, Tóth Kálmán, Greguss Ágost műveiből adott elő részleteket. A zenei élet a századfordulós Nógrádban is hasonlóan vegyes képet mutat. Voltak megyei születésű hírességek, akik gyakorta felléptek. így a lapok tele voltak Pettyko Imre nevével és helyi hangversenyeivel; Kovarcz Emil losonci zeneszerző műveit mutatták be, vagy éppen Serly Lajos szintén losonci származású —• s nem is tehetségtelen s elég híres — zeneszerző és karmester műveit. Losoncon egyébként is élénkebb zenei élet folyt mint a megyeszékhelyen. A losonczi dalegyesület és a LosoncziZene és Dalkör eseményeinek hírei szinte a teljes helyi lapot megtöltötték. Zenekari és kórus hangversenyek színesítették az életet és természetesen az elmaradhatatlan egyesületi tevékenység, amelynek során elnököt, titkárt, vezetőséget választottak szinte minden évben megújulva. Néha fontosabbnak tűnt ez mint maga a művészeti tevékenység, legalábbis a visszhangból ítélve. Balassagyarmaton az újjászervezett Dalegylet 1872-től némi hullámvölgyek közepette ugyan, de igen sikeresen működött. Sőt 1884-től már női dalkör is volt a városban. Ezeknek a rendezvényeknek a látogatottsága általában vegyes volt. Kovarcz Emil 1881-es koncertje „csekély, de válogatott közönség előtt" zajlott — írja le a helyi krónikás a szokásos önvigasztaló sorokat. Ebbe a sorba tartozott három művész aki valóban kiemelkedő alakja a magyar zenekultúrának s van nógrádi kötődésük. 1891 nagy szenzációja Balassagyarmaton Reményi Ede vendégszereplése, illetve vendégszereplései. Testvére, Reményi Károly volt ekkor a város főbírája, így nem csoda, ha többször is eljött a művész a városba hangversenyt adni. Losoncon Hubay Jenő az attrakció. Felesége Czebrián Róza füleki származású így a művész a családi kapcsolatok ápolásán túl többször is járt a városban hangversenyezni. 1895-ben szinte az egész év az ő nevétől hangos a helyi sajtóban. Hangversenyein valóban zsúfolt nézőtér előtt játszott a városháza nagytermében, csak nem tudni, mennyiben szólt az érdeklődés a zenének illetve mennyiben a hírének és a feleségének. (1907-es hangversenyén Jászai Mari is fellépett.) Lehár Ferenc a losoncon állomásozó ezred karnagya volt. 1890 szilveszterén vezényelte először a katonazenekart a városban s máris fergeteges sikerrel. 1894 februárjában búcsúzott a közönségtől s a búcsúhang verseny műsorán Wagner, Zeller, Liszt, Strauss, Bach, Gounod, s természetesen Lehár műveket játszott zenekara.

26 A zenei élet másik oldalát jelentették azok az együttesek, szólisták akik időnként megjelentek a városban s több-kevesebb sikerrel jártak. Műsoruk, személyiségük elég vegyes, néha úgy tűnik, a kóklerség esetével állunk szemben. Balassagyarmaton 1883-ban szerepelt két jónevű művész ; Fayl Frigyes zongoraművész és Takács Mihály operaénekes. Egy év múlva Kuppis Nathalia zongoraművésznő vendégszerepelt aki Liszt-tanítványaként hirdette magát s mellette fellépett 108