Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

ismert iparos ifjak ismét Tóth Edétől választottak darabot, ezúttal a Tolonc című népszínművet mutatták be. (A darabválasztáshoz méltóan a kritika természetesen mindannyiszor elmélyülten foglalkozott a bemutatók színvonalával s a lapok elemzéséből megannyi színpadra termett őstehetség képe bontakozott ki az olvasó előtt.) Balassagyarmaton is hasonló volt a helyzet. A helyi műkedvelők 1884-ben mutatták be a Falu rosszát, 1885-ben Seribe műve, a Női harc szerepelt műsorukon, majd egy óv múlva Csiky Gergely darabja, az Anna. (A városban az 1870-es évek elejétől Nyári Színkör Részvénytársulat néven szervezetten folyt a műkedvelő színjátszás.) A színházi élmény szerzésének másik forrása a nógrádi közönség számára, amikor vándortársulatok érkeztek a városba. A helyi gyakorlatnak megfelelően általában hat hétig szerepeltek tavasszal és ősszel s majd minden este más. és más darabot mutattak be. Végignézve műsorukat és szereplőik sorát megállapítható, hogy többségükben a magyar színészet perifériájára szorult társulatok ezek, s még az aránylag elnéző helyi kritika is messzemenően elutasítja legtöbbjük produkciójának színvonalát. Említsük meg néhány színtársulat nevét akik ekkoriban jártak erre. Losoncon ; Jakab Lajos, Balassa Károly, Komlóssyék. Balassagyarmaton a Farkas Gusztáv féle társulat, Szabadhegyi Aladár csoportja, Pilisi Lajos, Mezey Kálmán, Palásthy Sándor szerepelt, s még lehetne sorolni vég nélkül a neveket. A társulatok közül többen időközönként visszatértek, így pl. Szabadhegyiek jártak 1902-ben és 1909-ben is a megyeszékhelyen. Műsoruk általában az volt, amit a műkedvelőknél láttunk. Balassa Károlyék műsorán szerepelt például a Cornevillei harangok és az Igmándi kispap című népszínmű, Komlóssyék az operettek mellett Csiky Gergely Buborékját is bemutatták. Szabadhegyiek repertoárján szerepelt a Napfogyatkozás című „exotikus operett" és a Milliók a hó alatt című regényes énekes színmű. Bokody színtársulata 1888 őszén szerepelt Losoncon. Előzetes beharangozásuk alapján az alábbi darabokat kívánták játszani (s játszották is miként az a helyi lapból kiderült) : Szabin nők elrablása, Velencei kalmár, A makrancos hölgy, Tartuffe, Tudós nők, A fösvény, Nők iskolája, Thurán Anna, Egy szegény ifjú története (francia színmű) A hitves, Frou-frou, Chamilac, Georgette, Nagyzás hóbortjai, Rosenkranz és Gildenstern, Reifreiflingen, Stilten Timót, Franciilon (Dumastól) Jóbarátok, Az egér, Constantin abbé, Egy dalünnep, A siker, Kisvárosi hírességek, Az uzsai gyöngy, Fokról fokra, Csókon szerzett vőlegény, Rokolyás bíró, Dezentőr, Bolondok grófja (Jókai) Friccohe és Cacolet (francia bohózat) Egy pap keservei, Nyárspolgárok, Czinka Panna, Lili, Tolonc, Igmándi kispap, Marcsa és Mariska (Szigethy Józseftől). Végig követve losonci szereplésüket kiderült, hogy ezeken kívül is] játszottak még darabokat amelyeket előzetesen fel sem tüntették. A helyzet egyértelmű volt. Egy aránylag kislétszámú városban csak úgy lehetett megnyerni a közönséget, hogy ha lehetőleg minél szélesebb ós változatosabb a repertoár. Ehhez viszont példátlanul nagy erőfeszítés kell a színészektől, ugyanilyen nagy jelmez- és díszlettár stb. Bokody színtársulata pedig állt 32 főből. Ebből 7 színésznő, 7 segédszínésznő és kardalos, 8 színész, 6 segédszínész és kardalos. Losoncon szerződtettek még 2 színésznőt és 2 színészt.

25 Nem áll szándékunkban most elemezni e műsorrendet, s levonni belőle az amúgy is kézenfekvő következtetést. Csak megjegyezzük, hogy a Losoncz és Vidéke színikritikusa szerint az előadások rendszerint foghíjas nézőtér előtt mentek, s a színtársulat állandóan és ismételten kérte a helybeli közönség nagyobb pártolását. Ha szemügyre vesszük megközelítően tíz év múlva egy hasonló vándortársulat műsorát Losoncon, akkor gyakorlatilag semmilyen változást nem látunk a darabok 107