Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában
abszolutizmuskori fondokban (hadbíróságok és katonai kerületi parancsnokságok), 27 majd a Magyar Országos Levéltár őrizetében levő К. k. Militär- und Civil Gouvernement für Ungarn 28 iratanyagában, végül Nógrád megye Levéltárában is. Lépésrőllépésre haladva sikerült hozzávetőleges képet kapnom arról a nagyarányú, országos méretű szervezkedésről, amelyben a birtokos nemességtől kezdve az iparos rétegekig az akkori magyar társadalomnak csaknem minden ágazata képviselve volt. Hogyan vallanak erről az egykorú források ? Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az osztrák nyomozó hatóságok jelentéseit nem tekinthetjük mindig tárgyilagosnak, azok sok esetben túloznak. Úgyszintén a gyanúsítottak vallomásait sem fogadhatjuk el mindenkor teljes mértékben hiteltérdemlőnek — érthető okokból — hiszen nagy volt a tét: elítéltetés, vagy felmentés. Ha a vádlott gyengébb jellemű volt, úgy — maga mentségére — inkább társait igyekezett befeketíteni. S végül nem szabad megfeledkeznünk a megfizetett és beépített besúgókról és rendőrkémekről sem. Ezek természetszerűleg fölnagyítanak mindent, hogy saját szerepüket, saját jelentőségüket előtérbe tolják. Az iratok zöme német nyelvű, ezeket magyar fordításban 29 és kivonatosan ismertetem, éspedig úgy, hogy előbb a Hadtörténelmi Levéltárban levőket, azután az Országos Levéltárbelieket, majd pedig a Nógrád megye Levéltárában (Salgótarján) föllelhetőket, végül a bécsi anyagot. Valamennyit a lehetőségekhez képest időrendben. Hadtörténelmi Levéltár A K. k. Militär — und Civil Gouvernement für Ungarn — 1852. október 15-én — két jelentést küld а К. k. Kriegsgericht Pesth 30 részére. Mindkettőt Békés megye elöljárója — Julius von Bonyhád, illetőleg Bonyhády Gyula — írta s mindkettő a Cs. kir. Rendőrigazgatóságnak, Pestre van címezve. 1. Ebben a legelső jelentésben, amely Gyulán 1852. október 12-én kelt, Madách Imre neve még nem szerepel, de a továbbiak megértéséhez szükségesnek látszik az irat tartalmát legalább nagyvonalakban ismertetni. Az történt ugyanis a jelentés szerint, hogy 1852. szeptember hó 27-én a Kondorosi pusztán, nem messze a cs. kir. csendőrlaktanyától, 6 jól felfegyverzett lovas és álarcos rabló 31 feltartóztatta a békési vásárból hazatérő, mintegy 100 kocsit és a rajtuk levő készpénzt elrabolta. Amikor a megyei előljáró értesült az eseményről, szeptember 28-án, felszólította Déry István járási segédtisztet, hogy fokozott figyelmet szenteljen az átutazóknak, hogy a gonosztevőket, illetve a félig gyanús elemeket kézre lehessen keríteni. E rendszabályok következtében Mezőberényben 5 Orosházáról érkező utast, nevszerint Vörös Albertet (akit Skrzepulszkynak is neveznek) 32 , Stark Mihályt (Erős) 33 , Hajnik Mártont, Szőke Antalt és Kapu Andrást — bár előírásos útlevéllel és vándorkönyvekkel voltak felszerelve — a hivatalfőnök gyanúsnak találta. Ugyanis elbeszélésük szerint Gyulára szándékoztak menni, de Körösladány felé tartottak. Ezért aztán a hivatalfőnök egy elfogatási parancsot tartalmazó levéllel pandúrokat küldött utánuk, akik a nyomukba szegődtek. Végül is a gyanúsítottakat Derecske határában elfogták, s mivel pisztolyokat, tőrt és lőszert találtak náluk, őrizetbe vették és Gyulára kísérték őket. Ekkor még kérdéses volt, hogy a bekísért személyek rablók-e, vagy politikai bűnösök. Ennek kiderítése érdekében a tervbevett vizsgála77
