Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

resztül) kapcsolatot tartó különböző mozgalmak, szervezkedések. A másik, jelentős ösztönző erő a Kossuth- és Kossuthtal kapcsolatot tartó emigráció. Az ő tevékenységük néha már-már a politikai kalandorság látszatát kelti, hiszen nekik nagyobb áttekintésük volt a nemzetközi helyzetről, jobban felmérhették az európai nagyhatalmak feltételezhető reagálását egy újabb magyarországi forradalmi megmozdulás esetére, mint az ország határain belül élő, csupán Kossuthra és saját illúzióira támaszkodó, mást és jobbat akaró egyszerű közember. Mégsem vádolhatjuk őket politikai kalandorsággal. Sokkal inkább áldozatok voltak ők is: Hiába számították ki adott helyzetekben az ellenség várható lépéseit — miként a sakkjátszmában is elő szokott fordulni — az ellenfél nem aszerint lépett. Ugyanis a már említett „lefelé tendáló forradalmi hullám" mellett voltak biztató jelenségek is a nemzetközi helyzetben, így pl. az 1853 őszén kirobbant orosz—török háború, amelynek kapcsán a Kossuth-emigráció arra számított, hogy a „Habsburg-hatalom cári szövetségese segítségére siet, s ez lehetővé teszi, hogy a magyar emigráció a nyugati hatalmak oldalán kísérelje meg hazája felszabadítását. Feltételezésük nem volt naiv, hiszen maga a cári hatalom is Ausztria hadba lépésében bízott. . ,"

14 A bécsi udvarban végül is úgy alakultak az erőviszonyok, hogy Ausztria semleges maradt, s ez a körülmény „megakadályozta, hogy a krimi háború alkalmul szolgáljon Magyarország felszabadítására. A magyar emigráció . . . nem vesztette el annak reményét, hogy az európai hatalmi rendszer elkerülhetetlen új válsága módot nyújt majd a magyar kérdés napirendre tűzésére is, mégpedig olyan helyzetben, amely volt szövetségese, a cári Oroszország segítségétől immár megfosztva találja a Habsburg-hatalmat."

15 Mindenesetre a nemzetnek egy jelentős része hitt egy újabb forradalom lehetőségében és ennek előmozdítása érdekében csatlakozott a már 1850-től kezdve fellelhető különböző szervezkedésekhez. E szervezkedéseknek egyik ismérve volt, hogy közöttük az akkori magyar társadalomnak csaknem minden rétegéből találunk odacsatlakozott személyeket. Madách Imre és az abszolutizmus elleni szervezkedések A teljes Madách-peranyag hiányában nem mérhető le pontosan, hogy mennyi volt Madách Imre szerepe ezekben a szervezkedésekben. Tisztább képet akkor kaphatnánk, ha őt magát „szólaltathatnánk" meg, legalábbis egy-egy kihallgatási jegyzőkönyvön keresztül — de még ez esetben is előfordulhatna, hogy „megszépítve" kerülnének elénk az adatok, hiszen a bíróság előtt csaknem mindenki igyekszik mentegetni magát, vagy kompromittáló dolgokat elhallgatni. Melyek tehát azok az adatok, amelyek rendelkezésünkre állnak és amelyekre — ha néhol kritikával is, de támaszkodhatunk ? En magam kb. 1966-ban találtam első ízben olyan levéltári adatokat, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a Tragédia írója részt vett abban a nagyarányú szervezkedésben, amely gerillacsapatok felállítását célozta. Az első adatot szinte a véletlen hozta elém. Munkahelyemen, a Hadtörténelmi Levéltárban, valamilyen oknál fogva а К. k. Militär Districts Commando zu Pressburg

16 1848—1852. évi (51. számú) mutatóját forgattam. Tekintve, hogy Madách Imre személye és irodalmi munkássága mindig is vonzott és érdekelt, s Az ember tragédiáját mindenkor a világirodalom legnagyobb remekművei közé soroltam, — ösztönösen nyitottam ki a mutatókönyvet az M betűnél. S valóban, az 1852-es évnél több helyen is szerepelt a költő neve. Az első bejegyzés szerint „Madách Emerich Г7ЕГ 75