Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Politikai harcok Nógrád megyében Madách Imre részvételével 1846–48

tíyokjhamar megegyeztek Károlyi János alispán személyébem

_aki inkább tekinthető azonban a fontolva haladó liberálisok egyik tagjának. Azj ellenzékiek pártjelöltje pedigKubinyi^ Ferenc volt, aki a maga ötven esztendejével, országgyűlési tapasztalatával, politikai és személyi ismereteivel méltán képviselhette volna Nógrádot. S ekkor lépett a színre Dessewf f y Jób^ aki ugyanennek a pártnak a képviseletében akart bejutni a diétára. Dessewffy Jób sem volt már fiatal ember. Hosszú időt töltött a megyei közigazgatásban, de a szürke, jelentéktelen politikusok közé sorolták. „Jób tisztességes, jóravaló táblabíró volt, csakhogy nem tudott sem szónokolni, sem bölcs tanácsot adni" — írják róla. Érdekes módon azonban azon kevés megyeiek egyike, akikj_847ben tagjai az Ellenzéki Körnek. Pulszky szerint nem is akart követ lenni, csak öccse, Ottó erőltette. Ez valóban így lehetett, mert egy másik forrásunk szerint az 1846-os tisztújításon Ottó lépett fel, aki tartván magát a megyei végzéshez, nem vette igénybe a korteskedést. Megtudván, hogy ellenfele viszont él ezzel az alantas eszközzel, inkább visszalépett a küzdőtérről. Elégtételként hívei most követnek akarták felléptetni, de ő lemondott erről Jób javára.

13 A választási küzdelmek október

ben i

ndultak me

g. Szinte már apatikus beletörődéssel adták az ország tudtára: „Elet mutatkozik mindenütt. De ez természetes: az országgyűlés közelget, arra követeket kell küldenünk, ki kívánhatja pedig azt, hogy mi azokat csak amúgy szép csendesen válasszuk meg ?

14 (Csendről aztán nem is lehet a továbbiakban beszélni!) A rendkívül kusza és egymásnak ellentmondó esem

ények..főbb történéseit így foglalhatjuk össze: — Augusztus 23-án a megyegyűlés után utcai felvonulásokat tartanak a pártok, óriási rivalgással, kiáltozással éltetve jelöltjeiket. (Kubinyiék pártja az árvalányhajat, Dessewffyéké a zöld gallyat választotta jelvénynek.) — Ugyanezen napokban a két párt hívei egyezkedési kísérleteket terveznek, de mindkét jelölt mereven elzárkózik a visszalépéstől. — Dessewffy Jób ekkor úgy nyilatkozik Pulszky Ferencnek, hogy hajlandó esetleg elállni a jelöltségtől, de másnap reggel Ottó már semmisnek jelentette ki bátyja szándékát. (Elképzelhető, hogy ez a magatartás mekkora felzúdulást váltott ki!) — Szeptember elején felröppent az a hír, hogy Kubinyi lép vissza a jelöltségtől (a Pesti Hírlap is közölte,) mert nem vállalja a korteskedést. A hír alaptalannak bizonyult. — Október 13-án a két párt főkortesei az utolsó egyezkedési kísérletet tették, de a kölcsönös vádaskodásokon kívül semmire sem jutottak.

15 A két választási tábor élesen polarizálta a liberális ellenzéket. Nem tudni, milyen alapon szerveződtek így, alighanem csak érzelmi, rokoni lehetett az. Kubinyit támogatták a Forgách grófok (Pált kivéve) a Szentiványi család, Gyürky Pál, Kacskovics Károly, Bory Pál, Pulszky Ferenc. Dessew

ffy Jób mögött sorakozott fel Huszár Károly, Fráter Pál, Frideczky Lajos, Plachy Ferenc, Veres Pál, Madách Imre, Madách Károly, Szóntagh Pál, Repetzky Ferenc. A korteskedés rendkívüli erővel dúlt. Folyt az etetés, az itatás. Egy helyen még a szüretet is leállíttatta a gazdatiszt, mert nem ért rá felügyelni kortesfeladatai miatt. Pulszky, aki fenntartotta a kapcsolatot az ellentáborba tartozó barátjával, Szontagh Pállal, rezignáltán panaszolta, hogy a „népet demoralizálják, hogy az elpazarlott pénzből egynéhány iskolát lehetett volna alapítani a megyében."

16 A pártok azonban változatlan kitartással vetélkedtek. A Kubinyi párt hívei a 59