Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Közlemények - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok
csizmadiamester. 46 1773-ban Szandán, 1783-ban Ilinybe telepedik le egy-egy szabómester. 47 Szécsenyben 1727-ben, Dolányban (Benczurfalva) 1743-ban szűcsmester dolgozott. 48 Ebben az időben az egyes viseleti csoportok jóval több községet fogtak össze mint napjaink utolsó évtizedeiben. A múlt század 80-as éveiben megjelenő hímzés, a falvak öltözködését irányító varróasszonyok élesebbé tették a viseleti eltéréseket a magyar és a szlovák falvakban egyaránt. A megye szlovák falvainak viseletében — szabás, viselés, forma és díszítés alapján — három nagy csoportot különböztethetünk meg: 1. Szügyi csoport (Balassagyarmat, Patvarc, Csesztve, Terény) Ehhez a viseleti csoporthoz tartozik több Csehszlovákiában lévő Ipolymenti falu is. Ennek a csoportnak ismertetőjele a csípőnél széles gallérral megtoldott, a térdet alig betakaró szoknya Szűkujjú ingvállaikon magasnyakú pruszlikot, ezen pedig széles rojtozású selyem vállkendőt viselnek. A főkötő, a villuska, a hajat teljesen befedi, melyet csipkével, szalagokkal, apró fodrokkal, flitterekkel díszítenek. Az asszonyok hajukat nem kontyba hordják. A két ágba font haj végét pertlivel összekötik és a fej körül koszorúba tekerik. 2. Bánki csoport (Alsópetény, Felsőpetény, Nógrád, Nézsa, Osagárd, Legénd, Nógrádsáp, Erdőkürt, Galgaguta, Vanyarc, Bér, Szirák, Kétbodony) A női viselet jellemzője az apró ráncokba rakott szoknya, melynek aljára piros szegőt varrnak. A fehér, testhezsimuló ingvállaikon többnyire deréktájon kiszélesedő vizitkét hordanak. A fehér gyolcs ingvállat, a vizitkét, a kötényt egyező hímzéssel díszítik. Főkötőjüknek széles kontyfésűikkel jellegzetes magas és szögletes fejformát adnak a fej tetején. 3. Sámsonházai csoport (Lucfalva, Szúpatak) Viseletük az első világháború után egyre jobban elpolgáriasodott. Az alig ráncolt szövetszoknya majdnem a bokáig ér, a slingelt szélű alsószoknya néhány centivel hosszabb a felsőszoknyánál. A keskeny gallérú, széles csipkés aljú, a kötény a deréknál enyhén ráncolt, jóval rövidebb a szoknyánál. A buggyos ujjú testhez simuló ing itt is ismert, melyre fekete színű pruszlikon vesznek fel. A menyecskék „T" alakban fésülik hajukat, majd a kétágba font hajat kétoldalt a fül mellett vezetik hátra. Kendőjük a fejtetőn elkeskenyedik. A szügyi csoporton belül kisebb csoportok nem alakultak ki. E viseletcsoporton belül csupán annyi eltérést tudtunk felkutatni, hogy Balassagyarmaton keményített vasalt alsószoknyákat nem hordtak, azok mindig laposan jártak. Szügy, Patvarc, Csesztve, Ipolyszög és Terény szlovák lakói még az 1940-es években is 7—8 vasalt alsószoknyát vettek fel nagyobb ünnepeken. E szerény eltérés valószínű Balassagyarmat városiasabb fejlődésének eredménye. A banki csoporthoz tartozó falvak viselete nem alakulhatott ennyire egységesen, hiszen itt a falvak földrajzilag nagyobb területen helyezkednek el. E csoporton belül csak azokban a községekben vált azonossá a viselet, ahol a közös templombaj árason kívül családi, rokoni kapcsolatok is kialakultak. Mivel az egymás közötti ilyen jellegű kapcsolat csupán 2—3 falura szúkült le, ezért a viseletcsoporton belül öt kisebb egységet különböztethetünk meg : a) Bánk—Felsőpetény—Nógrád—Kétbodony—Ósagárd b) Alsópetény—Nőtincs c) Nézsa—Nógrádsáp—Legénd d) Galgaguta—Vanyarc—Erdőkürt e) Szirák—Bér—Egyházasdengeleg 171
