Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Vonsik Ilona: Egy munkásdinasztia élete a XIX–XX. században

jának az üvegfúvást. Bár nyáron gyakran érkeznek iskolás csoportok az üveggyárba látogatásra, s közülük jelentkeznek is szakmunkásképzőbe, kijárják a három évet, s otthagyják a szakmát. Banka hólyag készítéssel 4000 Ft-on felül lehet keresni, s ezt a műveletet betanulással is lehet végezni. Az esetleges selejtet illetően kevesebb a rizikó, mert aki selejtet csinálhat az inkább a mester, aki szárat húz, vagy talpat készít. Sándor a régi, szakmát féltő mesterekkel ellentétben a brigád minden tagjával minden munkafolyamatot végigcsináltat: a bankással talpat s ilyenkor a mester bankázik. Mindennap egy negyedórát gyakorolnak, mely kb. 30 db terméknek felel meg. Régen, akinek nem ment elég gyorsan a szakma eltanulása, azt elzavarták azzal, hogy csak azért ne legyen ott, hogy ki legyen a létszám. Most rendszeresen foglalkoznak, de már nem a reggeli időben gyakorolnak. (Ilyenkor, aki kockázatot vállal, maszekol : halat, hattyút készít, amit elad. A maszekolásért fegyelmi jár, tehát nem érdemes ilyen áron egy kis mellékeshez jutni.) Az üveges szakmában is van joga mindenkinek újítani, könnyíteni a munkáján. Amikor a tervező megtervez egy mintát, akkor a mesterek behívják és 2 óra alatt néhány darabot lemintáznak, legyártanak. Ezt az időt beírják és órabérben fizetik, de a termelésben kb. 200—250 kehely kiesését jelenti, mert ennyit tudott volna megcsinálni a mester ez idő alatt. A szakmai felkészültségüket jelzi, hogy 1—3 százalék selejttel dolgoznak. Van olyan brigád, akinek az átlagos termeléséből 7—10—12 százalék selejt. Az 1950-es években, amikor a gyár munkáskollektívájába léptek, 7 óra 20 percet dolgoztak. A reggeli idő 20 perc volt és délben is leálltak 20 percre pihenni. Most a szabad szombatok bevezetésével 7 óra 50 percet dolgoznak, (illetve kellene dolgozni, de általános a 7 óra 45 perc.) Az étkezési idő fél óra, pl. a reggeli 9.30-tól 10 óráig tart nappalos műszakban és 10 órától 13.50-ig egyfolytában kell dolgozni. Ez nehezebb, mint régen volt, különösen nyáron, amikor nagy a meleg. A gyár szociális gondoskodása nagyot változott a felszabadulás óta, de különösen az elmúlt két évtized alatt. Még az 1950-es években is csak egy kis fürdője volt a gyárnak, amely kb. 10 főre méretezett volt. Az 1960-as években 458 nő és 558 férfi részére volt biztosított az öltöző és a fürdési lehetőség. 1972-ben még 100 fő részére, 1979-ben 1500 fő részére és 1981-ben 300 fő részére biztosított a gyár korszerű fürdőt, öltözőt.

36 Az üveggyárban az államosítás után egy évvel, 1949. április 5-től létesült elsőízben üzemi konyha. A gyártelep egyik régi lakatosműhelyében hozták létre az étkező teremmel. Az üzemi étkezde 50 fő befogadóképességű volt, a napi kapacitás 400 adag ebéd és vacsora. Kb. 120 fő vette igénybe az üzemi konyhát, 80 százalékban ebéd és 20 százalékban vacsora fogyasztására. Ekkor az üzemi étkezdébe csak a falusiak jártak, hiszen akkor az üvegesek kb. 70 százaléka helybeli volt, akik nem vették igénybe a közétkeztetés nyújtotta lehetőségeket. 1950—1954 között új üzemi konyha épült a gyártelepen kívül, lakóházak lebontásával. Az étterem 30x15 méteres volt. 1959-ig egy emeletes épületrészt hozzáépítettek. Ebben az új épületben nyert elhelyezést: főzőhelyiségek, élelemtároló, raktár, edényraktár, tálaló—elosztó—mosogató, öltözőhelyiség és kb. 200 négyzetméter alapterületű ebédlőterem. Az emeleti részen munkásszállót alakítottak ki 4 lakószobával, vendégszobával, gondnoki lakással, társalgóval, fürdővel. Az üzemi konyhán 1971-ben földgázfűtésre és önkiszolgáló rendszerre álltak át. 1964 végére a gyáron belül létrehozták a II. sz. étkezdét, azóta itt folyik az étkeztetés. Az étkezde 30x20 méteres, 250—300 fő egyidőbeni étkezésére alkalmas. 156