Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Vonsik Ilona: Egy munkásdinasztia élete a XIX–XX. században

1958-ban termelési értekezleten tett javaslatot arra, hogy a műszakok között két hetes versenyt indítsanak a párt megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére. A munkaverseny három területet öleljen fel: legtöbb jó árú, legkevesebb kiesett munkaidő és a legkevesebb igazolatlanul hiányzó. A zöldüzem termelési értekezlete a javaslatot egyhangúlag elfogadta.

35 Sándor 1959—1960-ban tagja volt az Építő-, Га- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezet Nógrád megyei választmányának is. Felszabadulás utáni tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. 1951. Sztahanovista oklevél, 1954. Kiváló Dolgozó, 1955. A Szakma Kiváló Dolgozója, 1957. Munkás-Paraszt Hatalomért, 1958. Az Építőipar Kiváló Dolgozója, 1959. Kiváló Dolgozó, 1960. Kiváló Dolgozó, 1964. Kiváló Dolgozó, 1965. A Munka Érdemrend bronz fokozata. A két üveges fiú 1947-ben, s az azt követő években egymás után jelentkeztek Sándor gyermekei az üveggyárban felvételre, hogy elkezdjék munkás életüket. Sándor legidősebb fia, János 1934-ben született. Az elemi iskola hét osztályának elvégzése után az édesapja kézenfogta és bevitte a gyárba dolgozni. Bár nem volt még 14 éves és nem is alkalmazhatták volna, de a felvételnél — édesapja figyelmeztetésére — 14 évesnek mondta magát. Felvették az édesapja mellé, ahol kitanulta a préselő munkát. Éveken keresztül egy brigádban dolgoztak, majd János külön brigádot alakított. Elismert szakmunkás volt. (Jelenleg már nem dolgozik az Üveggyárban. Egészségi állapotára való tekintettel, valamint az általa rossz szórtának ítélt munka miatt megvált az üzemtől, s a Lakberendezési Áruházban szállítómunkás lett.) Sándor minden gyermekét, fiait az üveggyárba vitte dolgozni. Iskoláztatni nem tudta a gyermekeit, no meg a gyermekek sem akartak tanulni, más választása nem volt a családapának, mint az üveggyárban elhelyezni a gyerekeket, üveges szakmát adni a kezükbe. Gyulát lakatos szakmára szánta ugyan, de ő nem érezte jól magát a vasas szakmában, s ő is az üveggyárban kötött ki. Jelenleg 4 fia üvegfúvó, elismert jó szakmunkások, menyei is ott dolgoznak, unokái közül Imre villanyszerelő, Melinda finomcsiszoló, Ildikó festőnek készül, a többi unoka még iskolás. Az öt gyermek közül Sándornak és Gyulának az életútját kísérjük napjainkig, akik jelenleg is az Üveggyárban dolgoznak és nem is akármilyen szakmunkások. A két fiú kiválasztása nem véletlen, hiszen nem kiválasztásról van szó, hanem egyszerűen az az oka életük bemutatásának, hogy ők voltak hajlandók a beszélgetésre, míg Imre és Tibor többszöri keresésre és kérésre sem vált beszélgető partneremmé. Jánost szándékosan hagytam ki, mert ő már nem üveges. Tehát Sándor és Gyula a családból a második generáció képviselői az üveggyárban. Sándor 1936-ban, Gyula 1939-ben született Salgótarjánban. Sándor hat elemit, Gyula nyolc általánost végzett. Salgótarjánban a Forgách-telepi, ill. a Rákóczi úti iskolába jártak. Sándor nem szeretett tanulni, közepes tanuló volt. Csak az orosz nyelvet szerette és a sportot. Dolgozni ugyan 13 éves korában még nem volt kedve, de az édesapja kényszerítette őt a munkára. Sándort az édesapja szintén 14 évesnek mondta a felvételinél, hogy alkalmazást nyerjen. (A foglalkoztatás csak 14 éves kortól volt engedélyezve.) Sándor óvatos, csendes gyerek volt és nem ágált a nehéz munka 150