Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Vonsik Ilona: Egy munkásdinasztia élete a XIX–XX. században

13 058,18 P-t fordítottak, (reprezentációra viszont 8750 P-t.)

21 1942-re ismét előirányozták a kolóniai lakások szigetelését 150 000 P értékben, de nem valósult meg.

22 1943-ban jelentették, hogy építkezés alatt áll a munkásolvasókör és a kantinépület fölött 9 munkáslakás és a leventeotthon. Tervbe vették 10, esetleg 20 munkáslakás emeletráépítéssel történő létesítését.

23 A fenti adatok beszédes bizonyítékai annak, hogy a gyártelep kolóniai lakásainak állapota az építéstől eltelt 50 év alatt olyannyira egészségtelenné és veszélyessé vált, hogy csak teljes felújítással válhattak a dolgozók tényleges otthonaivá. S lám Sándor és családja örömmel vette birtokába a nedves, dohos, málló falú lakást. A gyár szociális helyzetére jellemző, hogy fürdő, öltöző, étkezde, munka és védőruha, orvos nem állt a dolgozók rendelkezésére. Az 1936-os igazgatósági és felügyelőbizottsági jelentés beszámol ugyan arról, hogy október 26-án adtak át rendeltetésének egy munkásfürdőt, melynek műhely munkálataira 7 658,79 P-t fordítottak.

24 Az egész Horthy-korszak alatt egyszer merült fel orvosi költség az éves zárszámadásban, 500 P erejéig, mellőzve annak feltüntetését, hogy milyen célra vettek igénybe orvosi tevékenységet.

25 Szociális létesítményként szerepelt 1939-es jelentésben egy kerékpár garázs felállítása a munkásság részére.

26 Az 1942-es jelentésben olvashatjuk, hogy a „munkások által fentartott olvasókör saját megtakarított P. 4.200,— tőkéjéből hozzájárulásunkkai megvásárolt a Nógrád megyei Litkén egy katasztrális hold és 147 négyszögöl kiterjedésű telket, melyen valamikor munkásüdülő fog épülni."

27 (Ehhez néhány szavas megjegyzés kívánkozik: a munkások által fenntartott olvasókör megtakarított pénzének felhasználásához az igazgatóság hozzájárulása volt szükséges. Megjegyzendő az is, hogy a munkásüdülő itt sohasem épült fel.) A napi 10—12 órás munkaidőt — egy órás étkezési szünettel — korra és nemre való tekintet nélkül le kellett dolgozni. A munkaidő nagysága miatt az üvegesek főtt ételt reggeliztek, ill. vacsoráztak. Sándornak, amíg gyermekei kicsik voltak, a felesége hordta be naponta a gyárba a főtt ételt. Ez azt jelentette, hogy a feleségének már hajnalban fel kellett kelnie, bevásárolni, megfőzni és 9 órára a gyárba vinni a reggelit. Mikor a gyermekek már felcseperedtek, akkor az ő reszortjuk volt, hogy az édesapjuknak bevigyék a reggelit, ill. a vacsorát. A háztartáshoz, a család élelmezéséhez szükséges cikkeket a család döntően a piacról szerezte be. A gyár 1941-ben felsőbb utasításra munkásélelemtárat állított fel. Munkáslakóházat építettek át erre a célra.

28 A magazin csak a legalapvetőbb élelmiszereket biztosította, de abból sem volt elegendő. A család fő tápláléka a burgonya és a bab volt. A gyermekeknek tej is került az asztalra, de azért gyalog kellett menni Sámsonházára, ill. Lucfalvára. Az aránylag jó fizetés mellett szűkösen éltek. Az élelmezés, a ruházkodás, az öt gyermek iskolába járatása egy keresetből nagy beosztást igényelt. A ruházkodásban tudtak a legtöbbet spórolni, hiszen a nagyobb gyerekek kinőtt, még el nem nyűtt ruháját a kisebbek viselhették. Rendszeres kiadás volt a családi kasszából az apa „szórakozása". Köztudott, hogy az üvegesek a kemence mellett kiizzadt vízmennyiséget sörrel pótolták. Műszak után kisebb-nagyobb társaságok a kantinban találkoztak, s néhány korsó sör mellett beszélgettek munkahelyi, s országos problémákról. Művelődési intézménye a gyárnak csak 1938-tól volt. A vezető műszaki gárdának volt ugyan külön kaszinója, de oda egyszerű üveggyári halandónak nem lehetett belépni. A gyári munkás olvasókör jelentette a dolgozók művelődési lehetőségét (csaknem kizárólagosan) elsősorban könyvtárával, ahonnan Sándor is kölcsönzött ki 148