Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Vonsik Ilona: Egy munkásdinasztia élete a XIX–XX. században

A szénbányász dédapa János — a dédapa, akivel a család bemutatását kezdjük — Aranyosmaró ton született 1878-ban mezőgazdasági munkás családban.

1 Elemi iskoláiból két osztályt szülőhelyén végzett. Nyolc éves korában árvaságra jutott, s mint árva gyermek került Baglyasaljára Bisztrik János cipészhez, aki elvállalta felnevelését. Baglyasalján befejezte elemi iskolai tanulmányait. Nevelőszülőjének foglalkozása meghatározta életének indulását, kitanulta a cipész mesterséget. Mint segéd néhány évig még a nevelőszülő műhelyében dolgozott, majd önállósította magát. Baglyasalján, e kis bányászlakta településen, melynek lélekszáma 1890-ben 1731 fő volt,

2 néhány cipészmesternél több — megrendelői kör hiányában — nem tudott megélni, ezért a cipész szakmában fiatal mesterember a XIX. sz. utolsó évtizedében a bányánál helyezkedett el, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Károly-aknai bányájában, mint szénvájó. Milyenek voltak a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nál a munkaviszonyok, s milyen volt Károly-akna, mint munkahely, ahová a kétkezi munkás kényszerült. ? Károly-aknát 1890-ben nyitották, ahol 208 m mélységben, kb. 1300 m szóles és 2500 m hosszú széntelep feltárását indították be. Ez az akna akkor a legmélyebb volt a társulati aknák között.

3 Az SKB Rt-nál foglalkoztatott munkáslétszám az új bányák nyitása következtében jelentős emelkedést mutatott. 1867-ben 207 munkás és 10 gyermekmunkás 1890-ben 2424 munkás és 74 gyermekmunkás 1900-ban 4557 munkás és 210 gyermekmunkás 1909-ben 3965 munkás és 304 gyermekmunkás.

4 Az SKB Rt bányáiban foglalkoztatott munkásoknál „átlag 300 munkanap esik egy esztendőre." . . . „A kőszénbányászatnál rendszerint két 12 órai munkaszak mellett (6 órától 6 óráig) s annak közepén egy órai pihenővel folytonos az üzem . . ."

5 Szombaton 24 órás műszakot kötelesek teljesíteni. A 12 órás műszak a gyermekmunkásokra is érvényes annak ellenére, hogy az ipartörvóny 16 éves korig csak a napi nyolc órai foglalkoztatást engedélyezi. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nál 1897-ben az átlagos napibér a 3351 férfimunkást figyelembe véve 1,81 Ft. Ali nődolgozó bére 0,5 Ft és a 92 gyermekmunkás átlagos napibére 0,45 Ft.

6 Károly-aknán a 12 órás műszakokra kifizetett bérek az alábbi képet mutatják: napi 0,90 Ft-ért dolgozik kb. 150 munkás, 1 Ft-ért kb. ugyanannyi, 1,10 Ft-ért kb. 300 fő, 1,20—1,30 Ft-ért kb. 200 munkás, 1,80—2,— Ft között 10—15 munkás, s a Károly-aknán foglalkoztatott kb. 200 gyermekmunkás napi keresete 0,40 Ft. Ezen alacsony bérezés mellett a bányamunkások nagy részénél tartozás áll fenn a bányával szemben 40—80 Ft összegben. A Népszava szerint a nőtlen bányászok megszöknek, a nős bányászok engedelmesek, mert hitelt kapnak természetben, liszt, só, hús stb. alakban. „Vannak munkások, akik évek óta nem láttak pénzt. A Jancsi-bankó mellett a társulat. . . hitelt is nyújt, s így zsarolja a bányászokat ... a társaság, mely nagyban vásárol alávaló módon becsapja a munkásait és a rendes piaci áraknál magasabban árusítja selejtes árúcikkeit... A petróleum alig ég, az ecet olyan, mint a víz. Az egész hitelnyújtás törvénytelen. Az ipartörvény kimondja, hogy a munkásnak természetben nem szabad fizetést adni."

7 A tőkés kizsákmányolás e sajátos formája ellen emelte fel szavát a Salgótarjáni Lapok is. „A Társulat kötelezi összes munkásait, hogy mindenféle szükségleteiket 142