Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Taxner-Tóth Ernő. A Mózes dráma színpadi élete

bizonyult. Az átdolgozásnak ez a része sikerült talán a leghatásosabban, az irodalom^ történész mégis sajnálkozhat Madách nyelvi eredetiségének elhalványulása miatt. Az átdolgozás első bemutatóját rendező Turián György arra törekedett, hogy kiemelje Mózes emberi és vezéri tragédiáját. A magányos hős belső fejlődését állította középpontba, az ebben szerepet játsszó összeütközéseket egyenértékűnek és Mózes szempontjából alárendelt jelentőségűnek tekintette. Ebből következett, hogy például Áron ellentétes fölfog általa javasolt másik út és az ezekből következő drámai lehetőség eleve háttérbe szorult. Azt a rendkívül nagy terhet, amit a dráma a főszerep alakítójára bízott, Bicskey Károly képes volt magára vállalni. A nem sokkal későbbi budapesti bemutató főszereplőjének kétségtelenül nagyobb művészi ereje ezt az alakítást azóta némileg elhalványította. A bemutató időszakában azonban Bicskey a siker fő részese volt. Érzékeltette Mózes különös lelki erejét, szemléltette azt a kettős viszonyt, ami feleségéhez és gyermekéhez fűzi ; vagyis az igaz szerelem és szeretet alárendelését hivatástudatának. Gondot fordított a részletek kidolgozására is, így nagyon helyesen meg sem kísérelte, hogy a származására vonatkozó anyai közlés jellemfordító hatását egyetlen jelenetben játssza el. Lélekben még az uralkodó néphez tartozott akkor is, amikor felháborodott húga meggyalázásán és emberölésre ragadtatta magát. Még a Pharao kegyeltjeként sújtott le az egyiptomi tisztre. Éreztette, még itt is élhetne a helyzetéből fakadó hatalommal, de ezt a lehetőséget már nem használja föl, hanem az üldözöttek mellé áll. A Máriával szembeni erőszakoskodás löki Mózest a végzetes útra, és sokszorosan egyedül maradva jóformán csak tőle kap némi lelki segítséget. Tőle, akinek belső egyensúlyát megrendítette az elszenvedett brutalitás — a romantikus fölfogásnak megfelelően. A szerelmes fiatal lány, aki a történtek után nem mehet kedveséhez feleségül, a szöveg szerint megőrül. A szerepet alakító Majczen Mária azonban nem az elmebeteget, hanem a „szent őrültet", a megfeszítette lelki érzékenységű, jövőbe látó prófétanőt jelenítette meg.

45 Az ő tragédiája eleve teljes, de ebből fakad Mózesbe vetett hite. 6 az, akinek szemében Mózes az események irányítását végre kezébe ragadó szabadító. Azon a ponton azonban, amikor ő is az aranyborjú imádói közé sodródik, szerepének belső logikája megtörik. Mária beleolvad a tömegbe, s ezen a szerep alakítója sem tudott segíteni. Az előadás kissé patetikus hangnemébe ez a fiatalon elhunyt, nagy tehetségű színésznő igyekezett modern elemeket bevinni, s a játékot fölgyorsítani. A többi szereplő az átdolgozásban is jelentéktelen maradt. Áron (Dobák Lajos) egy pillanatig sem tudott Mózessel szemben ellenerővé súlyosodni, habozó jelleméből hiányzott a drámai erő. A Cipporát alakító Győry Franciskáról és a Jozsuét megszemélyesítő Somhegyi Györgyről hasonló emlékeket őriznek az egykori nézők. A darab alaphangját a Mózes anyját, Jókhebédet játszó Ruttkay Mária adta meg patetikus stílusával. Madách egykori elképzeléseit valószínűleg ő és az Abiramot alakító Hegyi Péter közelítette a legjobban meg : az utóbbi Jókai fölfogásnak megfelelően jelenítette meg a nemzeti mozgalommal szemben a maga kis anyagi érdekeit féltő pénzember figuráját. Amrát, a Madáchot annyira izgató csábító nőt Agárdi Ilona pusztán külsődleges eszközökkel formálta meg. Cselényi József díszletei és Vágó Nelli jelmezei hűen szolgálták ezt a sikeres veszprémi előadást. Turián György sikerének egyik fokmérője, hogy 1967 őszén a budapesti Nemzeti Színház is bemutatta Keresztury Dezső Madách-átdolgozását. Az előadás rendezésére Marton Endre vállalkozott, akinek néhány figyelemre méltó munkáját őrzi a hatvanas évek színházlátogatóinak az emlékezete. Ezek közül a legtöbb előzőleg 133