Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

amely 18 óra volt. Ekkor kellett a segédeknek és a behordóknak üríteniük a hűtőkemencéket, és előkészíteni a következő műszakot. A segédek feladata volt ezen kívül az is, hogy a fazekas műhelyben agyagot tapossanak a tégelyekhez. A behordó fiúk fát készítettek elő a hűtőkemencékhez, ahol egy műszak alatt kb. egy kocsi fűrészelt fát használtak fel. A műszak kezdete nem volt pontosan időhöz kötve, hanem amikor az olvasztás befejeződött, akkor a generátoros egy bükkfa deszkán fakalapáccsal (klopacska) a telep felső és alsó végén kopogott. A kalapács úgy nappal, mint éjjel megszólalhatott, amikor a munkamenet megkívánta. A fakalapács hangjára legelőször a gyerekek szaladtak a hutába, hogy befűtsék a hűtőkemencéket. Egy óra múlva az üveget már a kemencébe lehetett rakni. A kemence befűtésével egyidőben a vájut (trog) tisztára mosták, és a patak vizével feltöltötték. A kádat, ahová a faformákat mártották, szintén feltöltötték vízzel. A behordó fiú egyben formatartó is volt. A behordás során, mivel nem használtak számolótáblát, hangosan kellett számolni minden darabot 50-ig, majd ismét 50-ig, de azt is be kellett most mondani, hogy először, másodszor. Amikor elérték a kiírásnak megfelelő számot, akkor más sorozatot (gattung) kezdtek csinálni. A kemence egyik részén „ordinäres" (Hohlglas) üveget, a másik felén csiszolt (Schlifglas) és préselt üveget készítettek. Hutamester nem volt a gyárban, ezért ezt a feladatot az írnok töltötte be. Az irodai személyzethez tartozott még a könyvelő is. Az ügyesebb üvegfúvók nem darabbérben, hanem havibérben dolgoztak. A hutában a két fazék üveget 8—9 óra alatt kidolgozták, majd ezt 6—7 óra szabadidő követte. A csiszolók (pulirok) hétfőn nem dolgoztak.

146 1891-iben a gyárban egy olvasztó kemence és egy zúzó üzemelt. Felhasználtak 3360 q üveganyagot (6048 Ft), 792 q segédanyagot (10296 Ft), valamint 2400 q (8400 Ft) tűzifát. Bevételük metszett üvegből mintegy 120 000 Ft volt. A munkanapok száma 1892-ben 240 volt. A munkások létszáma 125 fő, megoszlásuk a következő volt: férfi munkás 80, női munkás 10, gyerek 35. A nőknél és gyermekeknél az arány: 45 és 35 ill. 55 és 40 krajcár. A napi kereset 1891-ben a férfiaknál 150—200, 1892-ben 160—280 krajcár volt. 1894-re a kamarai jelentés szerint olvasztó kemencéje, zúzó műhelye még üzemelt. (Érdekes, hogy a csiszoló műhelyt nem említik.) A tégelyek száma 14 volt, egyenként 150 kg üvegmasszával. Felhasználtak 3360 q üveganyagot (6048 Ft), 2400 q segédanyagot (10296 Ft) és 2400 q tűzifát (8400 Ft). A gyár termelése közönséges üvegből 3125 q, öblösüvegből 1100 q a termelési értéke mintegy 100—120 000 Ft Üzleti alkalmazottainak száma 2, munkáslétszáma 100 fő volt. Az üvegfúvók havi keresete 40—60 Ft, a segédeké 14 Ft, és teljes ellátás. A köszörülőmester keresete 30—50 Ft, a segédé 8—11 Ft és teljes ellátás volt. A csiszolóműhelyben az inas fizetés nélkül csupán ellátásért dolgozott, míg megtanulta a szakmát. 1898-tól kezdték meg a sajtolt üvegek előállítását két sajtológépen. Kuchinka István 1883-ban

147 bekövetkezett halála után a gyárat fiai, István és Géza örökölték. Kuchinka Géza helyett, mivel egyszer fizetésképtelen lett, 88