Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében
mintázták. (Ezzel a technikával kísérelte meg a római kori diatréta formájának utánzását is 1866-ban.) Zahnnal együtt az 1861-es londoni, majd az 1867-es, és Zahn halála után az 1878-as párizsi kiállításon aratott nagy sikert ezekkel az üvegekkel. Zlatnón 1866-ban a nagy olvasztó kemencén kívül legfeltűnőbb az üvegköíszörülő műhely, amelyben 20 köszörűkővel dolgoztak. A kövek mozgását a patak vize által hajtott nagy kerék áttétellel biztosította. „Minden kő előtt egy munkás foglalkozik. Különben az üvegköszörülés fülsérő éles zaját a szokatlan fül sokáig ki nem állja" — jegyezte meg az újságíró. 104 Az 1867-es párizsi világkiállításon Magyarországot 4 üveggyár képviselte. „Ezek közül kiemelkedő leginkább Zahn J. G., akinek gyára Zlatnón Rimaszombat mellett van, melyben már ezelőtt 25 évvel igen szép köszörült asztali üveget készített, mely a cseh üveggel is vetekedhetik. Gyártmányait Pesten Lőtz árulja" 105 , írták a kiállítás ismertetésekor. Az 1873-as felmérés szerint a zlatnói gyár már 3 kemencével dolgozott, fő terméke a csiszolt üveg, a színtelen üveg és a táblaüveg volt. 106 A bécsi világkiállítással (1873) kapcsolatban — egy 1885-ben kiadott katalógusban 107 , Bárdos József a Kossuch cég főnöke írt szép méltatást a a zlatnói gyárról és Zahnról a „modern magyar üvegművészet e legelső bajnokáról". Ezen a kiállításon csak Zahnnak voltak érdekes üvegtárgyai, különösen a luxus-üvegekből, amelyeket már más kiállításokon is bemutatott. Ilyenek voltak elsősorban „az üvegpénzek, csak egyik felén nyomva, részint ezüstözve, hogy igazi pénznek lássék, részint ezüst nélkül, beétetve, vagy az üveg talpába téve. E pénzek éles nyomatúak, a milyet üvegből sehol el nem értek, hyaloplastik a neve, melyet a Zahnnál működő dr. Pantocsek L. V. talált fel 1849-ben — s technikáját mint titkot őrizte és magával a sírba vitte" (A szöveg téves, Zahnról lehet csak szó, mert ő halt meg 1873-ban, míg Pantocsek 1893. szeptember 11-én halt meg Zlatnón — Sz. F.). A zlatnói gyár méltán feltűnést keltő anyagáról a továbbiakban így ír Bárdos: „Zahn kiállított egy kettősfalú csészét is, szabadon álló, köszörült körírással, a római diatréták formájára, melyekből egyes darabok az antik kabinetekben még elé jönnek. Az első e nemű edényt Dr. Pantotsek még 1866ban készítette, később kettőt, maga saját kezűleg köszörült, latin és magyar feliratokkal s a pesti koronázás alkalmával Ö Felségének ajándékozta". (A felirat a következő volt: PAX VIVAT BELLUM NON; azaz éljen a béke, nem a háború — Sz. F.) Pantocsek nem csak mint feltaláló vált nevezetessé, de köszörülése is rendkívül művészies és szinte utánozhatatlan volt. Zahn a muránói fehér és tarka virágú csillárokhoz hasonló üvgecsillárokat lámpákat és gyertyatartókat is kiállított bronz felszereléssel, kristállyal és színes üveggel díszítve, melyek részint alakjuk, részint az olcsóságuk miatt voltak figyelemre méltók. Ennek a csodálatos, gazdag alkotó életútnak vetett véget a halál Zlatnón, 1873. november 20-án, amikor is Zahn János György elhalálozott. Zahnnak nem voltak leszármazottai, ezért fogadta örökbe a Bolváry testvéreket, Dénest és Istvánt. (Talán felesége családtagjai voltak? — Sz. F.) 1874-től már a Bolváry-Zahn öirökösök kezében volt a gyár. 1886. június 2-án vették csak fel a „ Zahn J. György örökösei nevet, a kereskedelmi cégjegyzékben. 108 Az új tulajdonosok kezében amíg Pontacsek élt, sikereket könyvelhetett el a gyár. Az 1883. október 14-én tartott losonci iparkiállításon a Kossuch cég mellett a zlatnói üveggyár termékei is szerepeltek. „Nógrád megye nagy 79
