Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

BALASSA-HUTA . (Bálás vagy Balázs-Huta) A Jávoros hegység északi lejtőjén, a tiszovnyiki patak mentén fekvő Bliskavitzia-pusztán 1809-ben építették fel, a szomszédos Zólyom megyei Viglás-Hutából betelepült szlovák üvegesek Balassa-Hutát. Az elnevezés, Balassa Sándor báró földesúrra utal, aki engedélyezte a letelepedést. Hatvan év múlva, 1869-ben Pesty Frigyes helységnévtárában már ismét mint puszta szerepelt, üveghuta megjelölése nélkül.

75 A huta, forrásaink szerint nem üzemelt folyamatosan, mert az 1828-as országos összeírás megyei anyagaiban már szerepel, hogy lakosainak a földművelésen kívül más kereseti lehetőségük nincs.

76 Az 1850-es Nógrád megyei jövedelmi adóösszeírásban azonban ismét szerepel adat a hutáról, amelynek vezetője, hutamestere Gossler Ferenc volt,

77 A magyar korona országaiban a gyáriparról 1856-ban készült első hivatalos felvételben, a négy Nógrád megyei üveggyár között szintén szerepelt BalassaHuta is. (A többiek: Katalin-Huta, Zlatno, Neu-Bzova.) Az üveghutának egy kemencéje volt öt tégellyel, ami megközelítette az országos átlagot (egy kemence és hét tégely). Az üzem (Glasfabrik) 26 munkást foglalkoztatott, de kimondottan ,,iparüzleti segédmunkás" csak 9 fő volt: 1 ács, 1 üvegolvasztó, 7 üvegcsináló segéd. A hutában ténylegesen 8 munkás foglalkozott az üvegtermékek előállításával, a többi a nyersanyagok kitermelését, előkészítését szállítását végezte. Valójában 15 munkás vett részt így a huta kiszolgálásában: 3 favágó, 3 fűtő, 9 napszámos. Ezenkívül egy számvevője (Buchhalter) is volt a hutának. Nem ismerjük pontosan, hogy az „üvegcsináló segéd" milyen munkafolyamatokat végzett. Valószínűleg ők készítették fúvással az ablakba való karikaüveget, és az egyszerűbb öblösüvegeket. Mivel a hutának a kemencéjében csak öt tégely volt, feltételezhetjük azt is, hogy a 7 üvegfúvóból kettő más, az üvegkészítéshez szorosan kapcsolódó feladatokat látott el, így pl. hamuzsírégetést. Ök készíthették az elégett fák hamujából a hamuzsírt és ők állíthatták össze Gossler irányításával a nyersanyagkeveréket, amelyet a kemencében folyékony üvegmasszává ömlesztettek. Az üvegolvasztó feladata azonos lehetett a másutt is emlegetett kemencemesterrel,

78 aki a folyékony üvegmassza alkalmas állapotban tartására ügyelt. Nagy szakértelmet igénylő munka volt, mert az olvadt üveg színéből, fizikai állapotából kellett következtetnie a hőmérsékletre, amit állandóan szinten kellett tartani. A kemencemesterek készítették az üvegmassza olvasztására alkalmas tűzálló tégelyeket is (gácsi, maskovai, tamási, poltári anyagból).

79 Az ácsra azért volt szükség, mert a hutaápületeket fából készítették, és állandó javítani való mindig akadt a telepen. De ő készítette az üveg szállításához nélkülözhetetlen ládákat is. A hutában élő és dolgozók neveit az 1857-es összeírás őrizte meg:

80 A Balassa-Huta nevű üveggyár 1875-ben szüntette be véglegesen üzemét, Beatit Béla gyáraként. Megszűnésekor a statisztikáiban 1 ömlesztő kemence, és 7 göreb (retorta, főzőedény = fazék) szerepelt. A gyár évi 200 napot dolgozott, a munkások pedig napi 12 órát teljesítettek. A 7 férfi munkást 3 női és 10 gyermek munkaerő egészítette ki. A férfiak napi 2 forintot, a nők 50 krajcárt, a gyerekek 30 krajcárt kerestek a 12 órás munkanap alatt.

81